Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

és a zártkéményes tüzelőkről szólok. Ezt követően a még helyszínen talált szemeskályhákkal és a múzeumi gyűjtemény kályhacsempéivel foglalkozom, végül a leggyakrabban emlegetett fazekasokkal, egyben kályhásmesterekkel. Megjegyzem még, hogy néha, amikor a műemléki felmérések megállapításait idézem, jelen időt használok. Elöljáróban az 1955-ben 75 éves bucsutai Nóvák János azon adatközléséből idézek, melyben a füstöskonyhás világra, s annak fokozatos modernizálódására emlékezik vissza. „. . . . A füstöskonyha kemencéjét is sárból csinálták. Leverték először a karókat, fönt összekötözték, aztán a karó közit szalmás sárral befűzték, jól befűzték és ha már jól összeégett az a sár, akkor már megállt. A szobákban cserépkályhák voltak, olyan szemeskályhák olyan tál alakú kályhaszemekből. Az alla széles volt a kályha válláig, azon fölül meg gömbölü, 2 vagy 3 sor. A kálhákat a konyhábul fűtötték. Kívül volt a kályha szája. Meg volt a régi füstös konyhában a kemence mellett katlan is. A kemencét régen a konyha közepire rakták, mellette meg volt a katlany. Két oldalt meg volt a tüzhel. Az is sárbul volt rakva, úgy mint a kemence. A Borsosék házában még most is megvan az a füstöskonyha. A 90-es években, a nagy tűz után kezdtek el kéményes házakat épülni. Nálunk 1919 előtt a ház még régimintára volt, pedig ezt 1888-ban, már a tűz után építették. Egyet csináltak akkor sündölösre, de az is füstöskonyhás volt. Az 1880-as években két kéményes ház volt csak a faluban, a Bedő Józsefek háza és az Ádányéké, azaz a Takácséké, no meg az iskolán volt kémény. A 90-es évek után kezdték el sindölösre és kéményesre. A kéményes házakat először bóthajtásosra csinálták, abban ment föl a füst. Abban is volt kemence, meg tüszel is, olyan szalmás sárból. Csak éppen az volt az előny, hogy nem volt füst a konyhában. De ugyancsak a tűzheien főztek, meg a konyhábul fűtötték a kályhákat is. De aki a 90-es évek után épült, az már jobban rakott sparheltet épített. Az már téglábul van, "berakott sparhelt", "téglarakott porhelt", de van már sok "asztali porhelt" is, főleg a szobákban. Az új házaknál már nincs falba rakott sporhelt, hanem a konyhában is asztali sporhelt van, a kemencét meg kiteszik a mosókonyhába. . . "

2 Ez az idős parasztember szemléletesen és tömören foglalta össze mindazt, amit faluja építkezése és tüzelőberendezései alakulásában lényegesnek tartott. A "füstöskonyhás" házak és tüzelőberendezéseik Az általam megvizsgált legrégibb füstöskonyhás ház az 1790-ben épített bucsutai ún. bognárház. (Régi házszám 111, később Ady u. 39 vagy 40.) Ez az L-alakú, kívül-belül sárral vastagon tapasztott, keresztvéges borona2. Thúry György Múzeum Adattára a továbbiakban TGyM A/182-68, és TGyM Fotótára a továbbiakban F. . .