Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

18. kép. Istállós pajta. Görgeteg, Béke u. 7. Szennára áttelepítve. Déli homlokzat. mogyszob\ó\ Szentmihályhegyig, Surdig a lakótelkeken is előfordultak különálló, boronafalú pálinkafőzők. L/szóban pl. 1852-ben a Miháletz testvéreknek, 1854-ben Szörtsök János egytelkesnek az udvarán írtak össze pálinkás kunyhót és pálinkaégető kazánt'.

48 Somogyszobon 1983-ban még emlékeztek arra, hogy három család lakótelkének végében is volt a vizesárok vagy patak mellett boronafalú pálinkafőző kamra. Dráva mente nagy kukoricatermelő területén speciális kukoricatároló építmények alakultak ki, ácsok által készített vázra vesszőből fonták. Először uradalmakban készült (1772),

49 ott is kukoricakasnak nevezték. Alsóktól Berzencén át Barcsig tart az a terület, ahol e fonott kasok szinte minden portán előfordultak, legészakibb pontja Háromfa e területnek, ahol még előfordult. Vízváron még tyúkólat is fontak vesszőből, de hengeres formára. Paraszti kukoricakas első említése - eddigi ismereteim szerint - 1853-ban, Drávaszentesen egy hagyatékban történt.

50 A megye északi, északkeleti dimbes-dombos területein olyan építményeket alakítottak ki, amelyeknek készítését nem lehet a szegénységgel, inkább a terepadottságokkal magyarázni. Ezek a löszfalba vájt, abban kialakított tároló vagy más helyiségek, pl. eleséges kamra, tyúkól (7. kép), borospince, "pinceluk", sőt még lakás is. Különböző színvonalú is lehetett ez, mint pl. a kötcsei pincesor a lakótelkek végén, (e pincék több helyiségből is állhattak), 48. SML Csurgói járásbírósági iratok 1852/67. 1854. Liszó 49. TAKÁTS Lajos 1978. 60. „egy újonnan Suppal fedett kukorica kas:" 50. SML Nagyatádi es. kir. járásbíróság iratai 1853/112.