Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

kb. 10,10 m hosszú, 5 m széles épületet jelentett (Bedekér, Mecseki részen két lakótelek is és Burga részen is - pl. 52. sz. - néhány).

29 A tömésből való épületegyüttes elég rugalmasnak nyilvánult az utólagos beépítésekkor, leválasztásokkor. Pl. a színbe utólag sertésólat, tyúkólat építettek be, a konyhában, kamrában szekrényeket vagy polcokat tettek a falakba. A lakóház pitvarjának végébe is raktak utólag tűzhelyet, katlant, vagy tyúkólat is (9. kép), könnyedén leválasztottak bárhol kamrát is (pitvar végébe, szín helyébe, stb.). Földesúri rendelkezésre, vagy a községek kérésére történt beltelekkimérések és községrendezések hatását is figyelembe kell venni. A reformkorban a falukép-átalakulások fokozottabb mértékben indultak meg, mint korábban,

30 abban az átmeneti helyzetben, amikor bizonyos állatkategóriáknál a szilaj tartásról áttértek a félig istállózóra. Az inventáriumok mutatják ezt az átalakulóban lévő telekrendszert a megye minden tájegységén: pl. Őszödön 1847ben egy telkes jobbágynak "külső istállója" is volt pajtával együtt és "belső istállója" is.

31 Mernyén az egyik gazdának a kamrával egybeépített istállója a "sessionális ház" közelében állt, de rendelkezett "kerti istállóval" is.

32 Sajnos ilyen külső istállók, pajták nem maradtak fenn, az utolsókat az 1950-es években bontották le.

33 Igy ezekről pontos, méretes rajzokat, fényképsorozatokat már nem tudunk készíteni. A műemléki felmérések néhol említenek ilyen kintről betelepített gazdasági épületeket. Ha kőművesek, mérnökök rajzai nem kerülnek elő ilyen épületekről, akkor csak a térképek jelzéseiből tudunk még meg valamit róluk. A gazdasági különbségekre visszavezethető táji különbségek az építkezésben A századfordulóra visszamenő emlékezet szerint, de a 19. századi inventáriumok alapján is úgy tűnik, hogy a külső-somogyi, de részben a Kapós menti falvakban is aránylag több volt a terménytároló kamraféle, mint Somogy déli és nyugati felében. Ha ehhez hozzászámítjuk a beltelkeknek nemcsak a bor, de termények tárolására szolgáló pincéit is, akkor bizonyítottnak látszik, hogy ezek a vidékek fejlettebb földműveléssel, nagyobb készletekkel rendelkeztek, mint a megye többi része. Kapós mente, ennek is inkább Kaposvártól Dombóvárig tartó keleti szakasza, inkább csak a 19. század második felében zárkózott fel Külső-Somogy falvaihoz fejlett rétgazdálkodásával, lótartásával, 29. Saját felmérések 1970. OMF Népi Építészeti Archívum. (Bedegkér, Bonnya, Somogydöröcske, Szorosad, Somogyacsa), de BOROSS Marietta felmérései is hasonló adatokat hoznak Andocsról és környékéről, PETÁNOVITS Kataliné Tengődről és környékéről. 30. HOFER Tamás 1955. 125-140.; KNÉZY Judit 1974. 48-66. 31. SML Mernyei uradalom. Orphanalia 1847. Alsó Boda Péter javai, Őszöd. 32. SML Mernyei uradalom. Orphanalia 1841. Boldogult Sütő József, Mihály és Márton hátrahagyott javai. Mernye 33. HOFER Tamás és TAKÁTS Gyula idézett írásai az 1950-es évekből ezekről az utoljára fennmaradt építményekről is szóltak, ők még találkoztak ilyenekkel.