Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

3. kép. Somogybükkösdi szőlőhegyi présházas pince favázas szerkezetének részlete. 1982. MMMA. VII. A. 144 166. vagy vertfallal való építésmódokkal. A Széchenyiek Marcali uradalmának 1812-ben kelt utasítása pl. ezt írja: "Jelenti, hogy a lábodi és somogyvári malomházak igen rossz állapotban vágynak, melyek eránt a' volna vélekedése, hogy ezen magános- és távol eső molnár vagy cseléd lakóházakat a' konyhán és fundamentomon kivül mórbul lehetne rakni".

10 A 19. század elejére a szegényebb közép- és a kisnemesek körében is a vertfalú, vályog-, esetenként téglafalú épületek emelése kezdett divattá válni, akár lakóházakról, akár gazdasági építményekről van szó. Egyes betelepítéseknél a földesurak már érvényt szereztek a királyi rendeleteknek és nem engedélyezték a fából lévő falak emelését, fában gazdagabb vidékeken sok esetben viszont maga a földesúr adta az épületfát, erre ZENTAI Tünde is hozott példákat.

11 Az épületfa kitermelésének erőteljesebb korlátozása az uradalmak részéről a 19. század első évtizedében indult meg. A Széchenyi uradalomban 1787ben az épületfavágást csak a téli hónapokban engedélyezték, írásbeli enge10. OL Széchenyi cs.lt. P 623. IV. Gazdasági iratok 1. sz. Dominium Marcali et Csokonya G. (1736-1834). 11. ZENTAI Tünde 1990.