Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

1. kép. Konti-malom, Nagydobsza. 1905. évi felvétel. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Adattára (továbbiakban: MMMA) VII. A. 149 198. A fényképek a szerző munkái. 3. Voltak- e és milyen fáziseltolódások a lakó- és gazdasági épületek építési technikájának megváltoztatásában? 4. A királyi, földesúri rendelkezések - amelyek az épületfakitermelés korlátozását célozták - milyen hatással voltak a gazdasági épületekre? A 19. század végére nyilvánvaló, hogy a megye déli fele (Zselic, Rinyamente, Sziget-vidék, Csurgó környéke) tartotta meg az egykori faépítkezés emlékeit legtovább és legtöbb változatban.

4 Ez még a járásonként megadott statisztikából is kiderül,

5 a legtöbb faépület a barcsi, csurgói, kaposvári, atádi, szigetvári járásokban, míg a legtöbb tömés- és más földfalú építmény inkább Külső-Somogyban, azaz a tabi és igali járásokban és Marcali környékén őrződtek meg. Nagy különbségek voltak a faépületek színvonala között. Köztudomású pl., hogy az ún. Sziget-vidék jó búza- és rozstermő terület. Ezt hatalmas méretű talpas és sövényfalú pajták is bizonyították. 1846-ban egy kisdobszai jobbágy házát 60, kamaráját 30, istállóját 40, sertésólját 20, borona hidasát 15, de pajtáját 180 forintra értékelték.

6 4. JANKÓ János 1902. 184-186.; 1897. 15. 5. A magyar korona országainak . . . 1900. 9. 6. Somogy megyei Levéltár (SML) Mernyei uradalom iratai Orphanalia. Kisdobsza 1846. Varga József jobbágy javai.