Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

nem tette szükségessé többlakásos cselédházak építését, a kis számú konvenciós ui. vagy a faluban, vagy az allódiális földön szétszórva élt.

88 A házi üzemű allódiumok kiterjesztése, a cselédség számának gyors gyarapodása tette szükségessé több család egy épületben való elhelyezését, lehetőség szerint munkaterületük köré csoportosítva.

89 A rendi gazdálkodás legelső időszakában épült cselédházak még mindig a parasztházak hagyományos beosztását követték, de gyakran épült két szoba, amelyben már két, esetleg több családot helyeztek el közös konyhahasználattal. A cselédek számának növekedésével az építkezések nem tudtak mindig lépést tartani, így igen gyakran került sor arra, hogy már meglévő épületeket - tiszti házakat, használaton kívül került malmot, iskolaházat, sőt a későbbiekben fészert, birkaaklot - alakítottak át több családot befogadó cselédházzá.

90 Ezért a cselédházaknak a század közepéig nem alakult ki egységes alaprajzi változata, épp a rendkívüli sokféleség, a kényszermegoldások, a különböző korú, eredetű, kivitelű épületek egymásmellettisége jellemezte ezt az épületállományt. Mindez abból a már többször említett ellentmondásból adódott, ami a gazdaság bővítésének, fejlesztésének szándéka és a rendelkezésre álló igen szűkös erőforrások közt feszült. A változatosság érzékeltetésére csak néhány jellemző példát sorolunk fel az 1859-es összeírásból. Felsőhetényben egy 1841-ben épült szoba-kéményes konyha-szobaközös kamra beosztású cselédházban hat lakos élt. Az 1815-ben épült felsőhetényi vizesmalom cselédházzá átalakított épülete szabadkéményes konyhából, annak két oldalán egy-egy benyílóval ellátott szobából, s a konyha előtt kis tornácból állt. Az egyik szobát a molnár lakta, a másikon három lakos osztozott. (Az összeírásban mindig a lakosok vagy cselédek számát adták meg, ezen azonban minden bizonnyal családokat kell érteni. Ezek természetesen nem voltak mindig teljes családok, minthogy a molnárlegények, bojtárok stb. egy része legényember volt.) Fonón az egykori kocsmából átalakított szoba-füstöskonyha-szoba alaprajzú cselédházban 3 + 1 család élt. Göllén az egykori L-alaprajzú tiszti házat alakították át cselédházzá. A három utcai szobából, szabadkéményes konyhából, cselédszobából és kamrából álló tornácos épületben hét családot helyeztek el. A hetényi egykori mesterházban 1859-ben már az uradalmi faragókat írták össze lakóként. Az oskolaszobában 4 faragóbéres élt, a kamrában volt a faragóműhely. A göllei "cseléd-csőszház" úgy nyerte el 9 derékból álló formáját, hogy 1843-ban új szárnnyal bővítették. A szoba-kéményes konyha- szoba-szoba-kéményes kis konyha-faragó műhely-közös kamra-lóistálló (csőszé)-marhaistálló beosztású épület első szobájában a csősz lakott, a másodikon a két majoros kocsis osztozott, a harmadikat a faragó lakta. 88. Az új, többlakásos cselédház-típus megjelenésének korával, annak feltételeivel és mintaként szolgáló lehetséges előzményeivel BALASSA M. Iván 1985. 83-90. foglalkozott. 89. Hasonló tendencia mutatható ki Szántódpusztán is. ÁGOSTHÁZI László-BOROSS Marietta 1985. 14-15., 27-31., 234-237. 90. Hasonló funkcióváltás más uradalmakban is gyakori. ÁGOSTHÁZI László-BOROSS Marietta 1985. 58-60., 73-76.