Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században
ziskésés, és e birtoktestnek a kisebb gazdasági értéke miatti elhagyagolása: 1859-ben még szép számmal írtak össze itt talpas-vázas sövényfalú épületeket, a 60-as, 70-es években pedig az épületek többsége vályogból volt. 47 A második periódust az 1830-as, 40-es évek nekilendülő építkezéseitől számíthatjuk. Ezeket már vállalkozó kőművesek, ácsok vezették, akik a környező falvakból, Szilből, Toponárról, Hőgyészről, Büssüről, Gamásról, Szigetvárról, illetve Nagyvázsonyból kerültek ki. 48 Közülük sok a német. Az 1830-as évektől kezdve számos tervrajzuk ismert, mert bár mérnök is működött az uradalom alkalmazásában, a tervek nagy részét - még haszonbérlő házak, iskolák, fogadók terveit is - e falusi mesterek készítették. (13., 14., 18. kép.) Minthogy minden építkezést engedélyeztetni kellett, számos tervrajz, költségelőirányzat fennmaradt, olykor a jószágkormányzók nagy hozzáértéséről, gyakorlati érzékéről és takarékosságáról tanúskodó megjegyzéseivel tarkítva. 49 47. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 366.; TÓTH Tibor 197. 314. 48. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 367. 49. 1847-ben megújították és részben módosították azt az 1827-ben hozott rendelkezést, miszerint a kormányzónak minden új építkezésről jelentést kellett tennie az Oeconomicum Consistoriumnak, és csak annak engedélye alapján foghattak bele a munkába. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 334. 14. kép. Göllei haszonbérlő ház terve Felder János kőművestől (1846). SmL ML. d. Inventaria 1839-1891. 58. doboz.