Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

8. kép. Hetényi épületek 9/2., 3. 1. Új sövényfalú istálló és szín; 2. Új sövényfalú kocsmaház, a fészer alatt fából épült pincével. kát ui. nem jelölnek a konyhákban.

22 A füstöskonyhák sövénykemencéi ezzel szemben 50-60 cm magas padkára épültek. A kemencét övező, vagy a kályhaszáj előtti padkák egyben tűzhelyül is szolgáltak, ahol a konyhában gomolygó füst miatt a füsthatár alá görnyedve főztek az asszonyok. Néhány többszobás háznál, elsősorban vendégfogadónál, a konyhával nem határos szobák kályháit az udvari homlokzatnál, a közfal két oldalán helyezték el, s ott építették fel a tornácról nyíló közös fűtőkéményüket.

23 (2/20. kép.) A lakóházak kis része alatt találunk csak pincét. Az alápincézett helyiség padozata olykor magasabban helyezkedik el a külső járószintnél. (1/10., 6/8. 22. A hasáb alakú, téglából, vályogból falazott sütőkemencéket ZENTAI Tünde 1990b. 90. a tervezett konyhák elemének tartja, amelyek a szilárd falú építkezésre hamar áttért területeken jelentek meg legkorábban. Megfigyelései szerint ezek tetején csak alkalmilag, nyáron főztek, télen a kályha szája előtti padkát használták tűzhelyként. Parasztházaknál úgy tűnik, az asztalméretű hasábkemencék elterjedésével sem mellőzték a kályha szája előtti padkákat, s télen ott főztek. Az uradalmi épületeknél azonban az oldalpadkák rendszerint hiányoztak, így a kemence teteje az egyedüli tűzhely volt. 23. Ez a megoldás általánosan elterjedt volt a kúriális és városi építészetben is. Pl. KNÉZY Judit 1986-87. 296-297.