Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Beszédes Valéria: A jugoszláviai népi építészetkutatás dél-alföldi vonatkozásai

A JUGOSZLÁVIAI NÉPI ÉPÍTÉSZETKUTATÁS DÉL-ALFÖLDI VONATKOZÁSAI BESZÉDES VALÉRIA A délszláv néprajzkutatók a múlt század utolsó évtizedében kezdenek folyamtosan foglalkozni a népi építészettel is, abban az időben, amikor megjelennek az első néprajzi folyóiratok Zágrábban, Belgrádban, Szarajevóban.

1 Ezeknek a korai ismertetéseknek dokumentumértékük van: nyelvjárási adatokat, hagyományos építési módokat, eszközöket írnak le. Részletesen ismertetik az egyes épületek alaprajzát, a helyiségek funkcióját. A két világháború között az új államban folytatódik ez a kutatási tendencia, de már a húszas években elkészül CVIJIÓ, Jovan máig ható munkája, a Balkansko poluostrvo i juznoslovenske zemlje, melyben részletesen ismerteti a Balkán-félsziget település- és háztípusait. CVIJIÓ szerint az épületek formáit a Balkánon bizánci, török, mediterrán, alpesi hatások érték. Emellett hangsúlyozta, a ház fogalma, a kuca délszláv népeknél kiegyenlítődik a tűzhely helyével. Ebből az egysejtű középtűzhelyes házból alakult az összes típus. A Balkánon 13 háztípust különít el, ezek meghatározásakor részben az épületek anyagával, részben pedig a különböző kultúrák hatásával számol.

2 (1. kép.) CVIJIÓ szempontjait alkalmazva, 1932-ben a boszniai házak típusait az épületanyaguk alapján SOLDO, Spiro készítette el. Az általa meghatározott szempont napjainkig hat a jugoszláv szakirodalomban.

3 1939-ben BOÔNJAK, M. a horvátországi háztípusokat veszi számba, s kifejti azt a nézetét, hogy a cölöpépítmények és a boronaházak között valószínű a történelmi összefüg1. MURAJ, Aieksandra 1972. 41-43.; FINDRIK, Ranko 1985. 8.; MARKOVIC, Ksenija 1983. 385-357. 2. CVIJIÓ, Jovan 1966. 227-323. 3. SOLDO, Spira 1932. 13. füzet