Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Ksenija Markovic: Adalékok a szláv lakáskultúra folytonosságához

9. kép. Háromosztatú, emeletes lakóház. Gospic, Aleksinica 56. Ksenija MARKOVIC felvétele. 1974. más európai népeknek a hármas tagozódású alaprajzi formák fejlettebbek, még további alapos kivizsgálás tárgyát képezi a jövőben. Miért éppen a hármas beosztású lakóház típusa maradt meg a szlávoknál? Ezt a lakóháztípust egy meghatározott időszakban két-három különböző tradíció teremtette meg, és éppen ennek a szlávoknál való évszázados megőrzése és folytonosságának megtartása miatt nevezhetnénk azok kulturális örökségnek. Ennek a tételnek bizonyítására szükségesnek tartom a szláv településrégészeti kutatások további fejlesztését Jugoszláviában, Csehországban, valamint a Szovjetunióban, de egyúttal más európai népek genetikai és lakásépítési fejlődésének vizsgálatait is elvégezni javaslom. Mostanra megtudtuk határozni a hármas beosztású lakóház téglalap alakú, hosszanti alaprajzának időbeliségét, mint a korai középkor urbánus hatását a szlávok hagyományos lakóházépítésében, különös tekintettel a szovjetunióbeli Kijev városában talált első, bizonyítottan hármas beosztású lakóház 9-10. századi leletére. Ez nálunk (Horvátország) a 14., Lengyelországban a 15. századra tehető. A civilizáció sorsa a regionális és helyi kultúrákhoz kötött, ahonnan identitását kell merítenie. Hagyományok nélkül az eredetiség is elveszne, az építészeti alkotásokért járó jutalmak egyes példái pedig bíztatást jelentenek mindenkinek. Japánban, Schinckechikben 1983-ban az első díjat honfitársunk, Ivan CRNOVlC kapta, a horvát várkastélyokról készített filmvetítéséért. A posztmodern alkotásokban gyakran találkozunk művekkel, melyek alapjai