Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Ksenija Markovic: Adalékok a szláv lakáskultúra folytonosságához

2. kép. Lakóház alaprajza. Josip Vincék lakóháza. Zapresic, P. Loncara 14. 1989. A másolatot készítette Tomislav PETRINEC Lubomir NIEDERLE fenti megállapításai óta mintegy 70 év telt eí úgy, hogy - tudomásom szerint - senki sem vitatta és cáfolta Horvátország építészeti hagyományaival kapcsolatos felfogását. Feltételezhetően ez az oka annak, hogy Horvátország építészeti hagyományaínak rendszeres kutatása csupán 1970 óta történik. Beszámolómban ezeket az eredményeket kívánom ismertetni, valamint Jugoszlávia más köztársaságaiban végzett összes hasonló kutatási eredményeket is bemutatni kívánom. A lakóháztípusok teljesebb áttekintéséhez szükséges volt érinteni a szlávok meglévő forrásanyagán kívül, más népek (nem szlávok) ilyen természetű adatanyagát is. Megállapítást nyert, hogy Horvátország kontinentális vidékein leggyakoribb építkezési forma a hármas tagozódású lakóháztípus, ezért ez a tény indokolttá teszi ennek széles körben történő további kutatásait. Ugyancsak megállapítást nyert az is, hogy a hármas tagozódású lakóház gyakrabban fellelhető Zárgáb

5 környékén, továbbá a Száva mentén, Turopoljén, Zágorjé5. TKALIC, Ivan Krstitelj 1889. XXIII. old. A 14. század második felében a zágrábi házakban többnyire tornác („trem") és előtér („prodvorje"), étkezőszoba (amelyben dolgoztak is egyúttal), hálószoba és konyha volt.