Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

házat építettek volna.

52 Konyhai tüzelőként a hasáb alakú kemence terjedt el, ami később különböző sütő-főző alkalmatosságokkal bővült. A szobabeli kályhákat a kályhások készítették mázas szemekkei és feltűnt a préselt kályhacsempe is. A 18. század végére a telepítések következtében az adózó népesség megháromszorozódott. A németek fokozatos gyarapodása egyes helyeken terjeszkedéshez vezetett. Tolnában például sok faluból kiszorították a szerbeket, Baranyában a magyarok kerültek hasonló helyzetbe. Ennek oka a különböző etnikumok ellentétes értékrendjében, családformájában és örökösödési szokásaiban rejlett.

53 8. kép. Jellegzetes német ház. Somogyhárságy. Zselic. 1980 Az őslakos magyar népesség hosszú ideig ragaszkodott konzervatív jellegű kultúrájához, gazdálkodásához. Az újítások az újraszerveződő uradalmakban jelentkeztek. A németek a korszerűbb termelési technikát átvették vagy eleve magukkal hozták. A 19. század elejére kialakult képet már az erős eltérések jellemzték. A református magyarok és a délszlávok lakta Drávamenti, belső-somogyi, zselici, valamint sárközi falvak középkori állapotban voltak, a térség középső és keleti részein, ahol a németek és az újratelepült katolikus magyarok éltek, az Európa-szerte tapasztalható gabonakonjunktúra hatására fejlettebb gazdálkodás csírái jelentkeztek. 52. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 111. 53. RUZSÁS Lajos 1964. 174.