Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

4. kép. Füstöskonyha láncon lógó bográccsal és púpos kemencével. Szenna, Zselic. 1931. L. iMRE Mária a zselici Szennából olyan ház adatait közölte,

12 amely eredetileg kétosztatú volt, majd kamrával bővítették. Megjelölte az építés dátumát (1850), amely inkább a hozzátoldás ideje lehetett, mivel ekkor már nemigen építettek kétosztatú lakóházakat. Adatok arról is tájékoztatnak, hogy az átépítéskor gyakran felhasználták a régi házak faszerkezetének egyes elemeit, az egészséges gerendákat, a nyílászárókat, stb. Belső-Somogyoól arról kapunk hírt, nogy az epületet a lakok szétköltözésekor, egyszerűen kettéválasztották és külön-külön építették fel.

13 A háztípus meghatározásának .ényeges eleme a tüzelőberendezés. A füstöskonyhában a tőzés a szoba felé eső oldalon elhelyezkedő sárpadkán, a „füsze/"en folyt, iáncokon lógó bográcsban vagy cserépfazékban. Sütésre a sütőharang vagy kisméretű boglya rormajú kemence szolgált. Területünkön a bográcsnak kétféle elnevezése és felerősítési módja ismert. A belső-somogyi és zselici részeken rézvasfazék a neve és a gerendáról vagy a gerendához erősített lécről láncon lógatták le,

14 hasonlóan használják a Sárközben is.

15 A Dráva mentén és az Ormánságban bokráncs a neve és 12. L. IMRE Mária 1973. 231. 13. KNÉZY Judit 1973. 224. 14. ÉBNER Sándor 1931. 97.; KNÉZY Judit 1973. 211. 15. CSALOG József 1939. 37.