Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Balassa M. Iván: A Kárpát-medence északkeleti térsége lakóházfejlődéséről

tük 10. századra meghatározott, így pl. a Tatabánya-Dózsakerten előkerült,

22 a kéméndi (Kamenín-Kiskukoricás) 10-11. századi,

23 és a visegrád-várkerti település kezdő időpontja is a 10. század, bár itt a végpont a 13. század.

24 A másik nehézség ezekkel a leletekkel kapcsolatosan, hogy településszintű feltáráson eddig nem önmagukban fordultak elő, s arányukat a másféle - azaz hosszúbejáratú, a bejárattal szemben elhelyezkedő zárt tüzelős épületekhez még egy településen belül sem ismerjük. Kéméndről még nem jelent meg ásatási helyszínrajz, így itt sem számbeli arányukat, sem elhelyezkedésüket nem ismerjük. Visegrád-Várkerten az megállapítható, hogy a település északnyugati, a templomtól és a körülötte lévő temetőtől távolabbi településrészén - legalábbis a helyszínrajzon szereplő feltárási állapotban - nincsenek meg a rövidoldali bejáratú, a bejárat melletti kemencés házak. Egyéb, egyelőre csak regisztrálható, de nem magyarázható különbségek is felfedezhetők, így pl. a négy műhely közül három a minket érdeklő elrendezésű objektumok övezetén kívül található, az ún. szabadban lévő kemencék kizárólagosan itt fordulnak elő. A hat, feltételezhetően oromzati bejáratú ház (2. sz., 26. sz., 22. sz., 18. sz., 17. sz., 15. sz.) közül kettőnél fából készített bélést találtak a feltárók (22. sz., 17. sz.),

25 a jelenséget a hosszúoldali bejáratú épületeknél nem észlelték. A kétféle elrendezésű épületek minden bizonnyal nem egykorúak, valószínű, hogy a rövid oldalon lévő bejárattal bírók a korábbiak.

26 A Kárpát-medence északkeleti térségében tehát, óvatos időmeghatározással is a 12. századra ott vannak azok az egyhelyiséges épületek, melyeknek bejárata a rövidebb, nyeregtető esetén az oromzati oldalról nyílik. A bejárat mellett állnak a szinte kizárólag kőből készített, s ahol ez több-kevesebb biztonsággal eldönthető, szögletes alaprajzú zárt tüzelők, a kemencék, szájnyílásukkal a bejárat felé nézve. Eddig szándékosan nem tettem említést az úgynevezett meneteles lejáratról, mely az ilyen házleletek egyik jellegzetes sajátosságának tűnik. Az a véleményem, hogy ez mindössze egy szerencsés adottság, a meneteles lejárat miatt ugyanis teljesen egyértelmű a bejárat helye és így viszonya az épület egyéb elemeihez (tetőgerinc irányulásához, tüzelőberendezés elhelyezkedéséhez), de nem tekinthető alapvető, meghatározó tényezőnek. így pl. Visegrád-Várkerten a 15. sz. háznál, mely egyértelműen oromzati-oldali bejáratú

27 hiányzik a meneteles lejárat, mindössze egyetlen lépcsőfok jelzi az egykori bejárat helyét. Mindebből az is következik, hogy bizonyára számos, eddig az „Árpád-kori veremház" sémája

28 alapján azonosított leletnél előfordulhat, hogy azok valójában nem hosszúoldalról nyíló bejáratú, és a bejárattal szemben elhelyezkedő tüzelőberendezéses, hanem oromzati oldalú bejáratos és a bejárat melletti kemencés építmények voltak. 22. VÉKONY Gábor 1980. 28-29., alaprajz LASZLOVSZKY József 1982. 283. 23. NEVIZÁNSKY, Gabriel 1982. 67-68., 73. 5. a., 74. 6. áa., 75. 7. á. 24. KOVALOVSZKI Julia 1986. 61-63., oldalszám nélkül az ásatási rajz 25. KOVALOVSZKI Júlia 1986. 61. 26. KOVALOVSZKI Júlia 1986. 62-63., bar ezt kifejezetten nem mondja ki, de az, hogy a templom körüli temető ráhúzódik ezeknek az épületeknek a területére, ld. pl. 22. sz. ház, erre vall. 27. KOVALOVSZKI Júlia 1986. 62. 28. BALASSA M. Iván 1985. 46.