Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)
Paládi-Kovács Attila: A középhegységi állattartás építményei a Kárpátmedence északkeleti térségében
disznóólat. Bakó Ferenc Heves megye 18. századi disznóólait sövényfallal készültnek mondja, Selmeczi Kovács Attila pedig a Zempléni-hegységben talált sövényből font kerek tyúkólak emlékére. 25 Az általa és Petercsák Tivadar által is behatóan ismertetett gerendavázas disznóólak divatja szerinte aligha több egy évszázadnál. Ezt már csak azért is megnyugtatóan tisztázni kellene, mert Erdélyből szép számmal vannak adatok gerendavázas disznóólakról már a 17. századból. A merinói birka számára emelt meleg, zárt épületeket a múlt század első felében még az uradalmi adminisztráció is többnyire akolnak emiitette. Dédes (Borsod m.) nevezetességei között 1851-ben Serényi gróf új birkaistállói is helyet kaptak: „Az épületek közt említést érdemelnek a palakővei fedett urasági épületek s ezek közt különösen a cseh modorra épült juhaklok. . . " 26 A 19. század derekatói aztán a parasztok is nagyobb számban építettek vályogból, kőből, zsúppal, majd cseréptetővel fedett birkaistállókat, de megnevezésükre akkoriban már a hodály szó terjedt el. Esetenként a lóistállóval egy tető alatt álló, azonos színvonalú épület. A pásztorhajlékok közül a félig földbe ásott, nyeregtetős kunyhókat meg lehetősen jól ismerjük. Tudjuk azt is, hogy a sajtház döntően a gömori és a heves-borsodi uradalmi juhászat jellegzetes építménye volt. Azonban pásztorházak tisztességes leírásával, felmérésével, építésének körülményeivel behatóan még nem foglalkoztunk. Adósak vagyunk a fennálló kúpos kunyhó felderítésével is. Az eddigi szórványadatok mind Zemplénből valók. Filkeháza kondása a kunyhó vázát rudakból állította össze sátor alakúra, majd vályogot, gyeptéglát rakott rá. 27 Balassa Iván idézi Pethe Ferenc lokalizálatlan adatát: „. . . a 'kanász' palotája egy tsútsos kunyhó", de kimondottan zempléni adatot nem talált. 28 Szabadfalvi szerint a zempléni makkoskondás kunyhója jobbára téglalap, ritkábban kerek alaprajzú és a két kunyhotípus az elkészítés módjában is különbözött egymástól. A kör alaprajzú kunyhó kúp alakban összeállítgatott 3-4 méteres rudakból épült. Ezt is befedték földdel csaknem ember magasságig. Csak a csúcsa közelében hagyták fedetlen, hogy a füst ott távozhasson. A kúp alakú kunyhótípust a kondásoknál is gyakrabban használták a szénégetők. 29 Ez utóbbi megfigyelés valószínűleg az első világháborút és a makkoltatás megszűnését követő évtizedekre érvényes. Az elmondottak talán igazolják, hogy az északi magyar népterület állattartó építményeinek további rendszerezése, elemzése még sok tanulsággal szolgálhat mind a szóban forgó regionális kultúra összetevőinek, elemeinek és részrendszereinek, mind a magyar és tágabban a Kárpát-medencei építőkultúra tradícióinak átfogó ismeretéhez. 25. SELMECZI KOVÁCS Attila 1981. 100-101.; PÁPAI Karoly es BAKÓ Ferenc idézett adatait lásd ott. 26. PALÁDI-KOVACS Attila 1965. 80. 27. PETERCSÁK Tivadar 1972. 517. 28. BALASSA Ivan 1973 73. 29. SZABADFALVI József 1968. 66-67. Talán van jelentősége, hogy a kór alaprajzú kunyhót Gömörben és Szepesben is főként a szénégetők használták, (vö. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988b. 79). A mészégetőknek szintén voltak speciális kunyhótipusaik, lásd BAKÓ Ferenc 1968. 70-73.: PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988b. 70. A favágók, erdei faragok, botgyűjtők, cserezők ideiglenesebb kunyhókat építettek, mint a pásztorok vagy a szénégetők, mészégetők.
