Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Dragun, Ivan Vasziljevics: A Kárpátalján élő magyarok népi építészetének sajátosságai

1 a-b. kép. Egysoros udvar és lakóházak (Badaló-Bodolovo, Beregi járás). 1. első szoba. 2. konyha, 3. hátsó szoba, 4. kamra, 5. tornác, 6. nyári konyha, 7. csűr, 8. disznóól. (A képek nem az alaprajzokon szereplő objektumokat ábrázolják. Szerk.) kellő mértékben a 19-20. századi kárpátaljai magyarok lakóházát, telkét és gazdasági építményeit. A településtípusok fejlődését és formáik differenciálódását mindig okok egész összessége indokolta: a termelőerők fejlettségi szintje, a társadalmigazdasági sajátosságok, a társadalmi és családi kapcsolatok, az állami törvények, a lakosság hagyományai. A Kárpátalján erőteljesen érvényesült a földrajzi tényezők (a vízi útvonalak jelenléte és elhelyezkedése, a domborzat sajátosságai, a közlekedési utak iránya és jeliege) hatása. A vizsgált időszak falusi településeinek alapvető, történelmileg kialakult típusai a falu, a szórványtelepülés és a tanya voltak. A kárpátaljai települések legelterjedtebb és legősibb típusa a falu. A soktelkes falvak a középkor kevéstelkes településeire épülve jöttek létre és fejlődtek. Munkács, Nagyszőlős, Beregszász és Huszt körzetének egyes magyar falvaiban a 18-19. század folyamán a települések határain belül fennmarad-