Szonda István (szerk.): A PARASZTI POLGÁROSODÁS TÁRGYI VILÁGA (Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban) (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Tetők és homlokzatok a századfordulón A lakóházak oromzata, homlokzata és tetőformája egymással szorosan összefügg, sajátos táji különbségeket mutat. A nyeregtető vagy oromfalas tető a 19-20. század fordulóján a legelterjedtebb tetőforma volt. A csonkakontyos, vagy kanfarosnak nevezett, átmenetet jelentett a kontyos tető és a nyeregtető között. Az oromfal készülhetett sövényből, deszkából, vályogból, téglából vagy kőfalazással, melyek díszítése a 19. században általánossá vált. A homlokzatok vakolatdíszeinek kialakulása kőműves iparosok jelenlétét feltételezte. A történeti stílusok hatása a népi építészetben leginkább a díszítőelemek átvételében mutatkozott meg. A műépítészet stílusainak a paraszti társadalom felé való közvetítésében jelentős szerep jutott a kisnemességnek. A 19. század utolsó harmadában a falusi és mezővárosi építészetben is teret nyert az eklektika, amely sajátosan alkalmazva, gyakran leegyszerűsítve jelenítette meg a korábbi történeti stílusok elemeit. Cseréppel fedett nyeregtető (Tabáni Tájház, Szolnok) Csonkakontyos tető (Mezőkövesdi védett utcasor háza) 6