Szonda István (szerk.): A PARASZTI POLGÁROSODÁS TÁRGYI VILÁGA (Nemzeti jelképek a magyarországi tájházakban) (Kiállítási katalógusok - Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Badár Balázs műfazekas Mezőtúron A 19. század első évtizedeiben a mezőtúri fazekasok elsősorban fekete, mázatlan korsóikról és kantáikról voltak ismertek. Az 1870-es évektől az élénksárga (dudi sárga) alapra írt rózsák, rozmaringok, különböző levelek váltak az uralkodó díszekké. Az l880-as években a kiváló mesterek között feltűnt egy remek kézügyességgel megáldott fiatalember, Badár Balázs. Felismerte, hogy egy mezőtúri református polgár modern lakásában már nem a hagyományos parasztedényekre van szükség, hanem a polgári lakáskultúra dísztárgyaira: vázákra, tálalókra, dísztányérokra. Felvette a kapcsolatot a pécsi Zsolnay-gyárral, melynek hatására új színekkel, új, a szecesszió formavilágát idéző motívumokkal látta el termékeit. 1890-ben az aradi iparkiállításon komoly elismerésben részesült, dísztárgyai nagy közönségsikert arattak, és városi, nagyvárosi környezetben, polgári lakásbelsőkben is megjelentek. Ettől kezdve felhagyott a parasztedény készítéssel, műfazekasnak nevezve magát, a mezővárosok úri közönségének dolgozott. Munkássága az egész magyar ipartörténetet, kézművesipar-történetet tekintve az egyik leglátványosabb példája annak a változásnak és váltásnak, mely során a paraszti használati tárgykészítést felváltja a polgári ízlésű dísztárgykészítés. Badár Balázs portréja (Badár Balázs Emlékszoba, Mezőtúr) Zsolnay stílusú vázák (Badár Balázs Emlékszoba, Mezőtúr) 26