Holló László: Népi növény- és kertkultúra (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

Zöldségeskert Zöldségfélét napi szükségletre és téli raktá­rozásra termesztették. Napi szükségletre, ha lehe­tett a konyha közelében létesítettek zöldséges kiskertet. Sokszor a virágos kiskert egy részében ültettek zöldségfélét. A téli raktározásra termelt zöldségnek a legmegfelelőbb helyet választották ki, így sokszor a telek legtávolabbi pontjára került, de sokszor a szántóföldre, vagy külső kertségekbe. Gyümölcsös Ha egy mód volt rá a lakótelekre gyümölcsfá­kat is ültettek. Ha ezekből több került egymás mel­lé csoportba, általában gyümölcsösnek nevezték. Sokszor fordult elő, hogy számos gyümölcsfa volt az udvaron, mégsem nevezték ezek együttesét gyü­mölcsösnek, mert telekhatár mellett, szétszórva helyezkedtek el. Szalagtelkes, csűrös települések­nél volt gyakori az, hogy a csűrök mögött gyümöl­csöst alakítottak ki. Gyakori volt az is, hogy kis lakótelek esetében külső gyümölcsöst létesítettek. A TERÜLETI EGYSÉGEK BEOSZTÁSA A virágos kiskertben, ahol a célszerű művelé­si igény háttérbe szorult, 1-4 szimmetriatengelyes beosztással alakították ki az ágyásokat, melyek kö­zött két lábnyomszélességu utak húzódtak. A zöldségeskertben, ahová bizonyos növényekért szinte naponta mentek, az egyes zöldségféléknek külön ágyásokat alakítottak ki, közöttük szintén két lábnyomszélességu utakkal. Az ágyások mérete általában 1,0-1,2 m x 3,0-8 m volt. A kerítés mel­lett keskeny ágyás húzódott körbe. A gyümölcsfákat újabb divat szerint igyekeznek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom