Kecskés Péter: Présházak és pincék (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 9. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

zelőberendezést kicserélték, a présházakat csak az utóbbi 50 évben szokták tapasztani és meszelni stb.). Az egyes épitmények ismertetésénél fontos az alaprajz mérethelyes elkészitése, lehetőleg 1:100 méretben (1 méter = 1 cm). Üres kockás lapok megkönnyitik az alaprajz elkészitését (1 méter = 2 kocka). Az alaprajzi vázlatba mindig jelöljük be az északi irányt, az ajtók és ablakok, valamint a berendezési tárgyak (tűzhely, prés, kád, hordó) helyét. Amennyiben egy pinceforma (pl. 18. századi évszámos présházpince) több, jó állapotban megmaradt példányát is megtaláltuk, kérjük azok felgyüjtését is, vagy legalább a pontos cim (falu, szőlőhegy vagy utca, szám, továbbá a tulajdonos neve és cime) feljegyzését . I. SZŐLŐFELDOLGOZÁS 1. Emlékezet szerint a filoxeravész előtt (1880 körül) a szőlőből hogyan nyertek mustot? — A szőlőfürtöket csizmás lábbal taposták a kádban? — Mezitláb tiporták ki a fürtöket a taposókádban? — A szőlőszemeket zsákon keresztül taposták ki? — Az összetört szőlőt fából készült présben sajtolták ki? Azt is jegyezzük fel, ha a taposás nem kizárólagos mustnyerési eljárás volt, hanem csak a sajtolást megelőző szőlőzuzási mód. 2. A filoxeravész előtt hol történt a szőlő feldolgozása? Vegyük figyelembe a következő lehetőségeket: — szőlőhegyen vagy szőlőskertben lévő épületben (présházban, külső pincében); — szőlőhegyen szabad ég alatt (szőlő végén, a dülőut mentén, szőlőkunyhó előtt); — a lakótelken fedett helyen (borházban, fészer alatt, szinben), vagy az udvaron, kertben fedetlen helyen. 3. írjuk le, hogy a leszedett szőlő szállításához, valamint a mustnyeréshez milyen eszközöket használtak a századfordulón és ma? II. A PRÉSHÁZAK ÉS PINCÉK HELYE A FALU HATÁRÁBAN ÉS BELTERÜLETÉN Az alábbiak szerint jegyezzük fel az épitmények helyét (dülő, falurész nevét) és hozzávetőleges számát, továbbá azt, hogy a falutól melyik égtáj felé hány kilométerre fekszenek. A pincesorok ere4