Varga Zsuzsanna: Szakrális emlékek (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 8. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

kalmas díszítésre, megörökítésre, vallásos jelek reprezentálására. Itt szokták elhelyezni az épités, az átalakítás dátumát, a mester vagy építtető névjegyét. Sokszor ezekhez kapcsolódnak vallásos szimbólumok: IHS betűjel, kereszt, „Istenszem" stb. Érdeklődjük meg, hogy szokás volt-e a házat megáldatni, amikor elkészült, vagy ha uj lakót kapott! Összefüggnek-e vallásos jelvények ezzel? Egyes vidékeken szokás volt az oromzaton fülkéket készíteni szobrok részére. Ma már legtöbbször üresen tátonganak vagy értéktelen öntvények foglalják el, pedig a Felvidéken pl. a népies fafaragás egész iskolája bontakozik ki az ilyen megőrzött tárgyakból. A házon belül A katolikus és orthodox parasztszoba legkarakteresebb szentképe az ü v e g k é p . A festmény magán az üvegen van, de ennek hátoldalán. Nem tévesztendő össze a szintén üveg hátoldalára nyomott képekkel, amelyek már a sokszorosító ipar termékei, mig a népies szentképeket ügyeskezü mesterek kézzel, háziipar szerűen készítették. Az ecsetvonások élesen megkülönböztetik ezeket a nyomott képek finom, egyenletesen szemcsés felületétől. Vannak köztük olyanok, amelyeket csak részben festettek, az üresen maradt részeket a foncsor-háttér tükre tölti ki. Ezeket tükrös kép, paptükör vagy apáca tükör néven emlegetik. Beszerzésük a búcsúkban vagy házaló képárusok révén történt. A bucsus képeket mindig nézzük meg és jegyezzük fel, hogy milyen kegyhelyre vonatkoznak, van-e bennük kézzel festett kép? Fel-felbukkannak még kicsiny, fekete rajzolatú szentképecskék, melyek készítési technikájukra nézve metszetek. Megkülönböztethetjük ezeket a nyomtatott rajzoktól, ha surló fényben vizsgáljuk meg a papir felületét. A metszet papírja ugyanis a nyomóduc alatt kissé besüllyedt, szinte egy négyszögletes keretet hagy maga után. Régi imakönyvekben nagyobb valószínűséggel találhatunk ilyen szentképeket. Sokszor vizfestékkel annyira színezték, hogy csak a papir felülete árulja el, hogy alatta metszet van. A Dunántul nyugati és a Balatontól északra eső megyéiben került elő eddig egy érdekes műfaj, azárdamunka. Ezek néha szekrényke vagy üveges tartó-alakúak, máskor csak mély keretbe foglalt szentképek vagy laposabb viasz figurák. Közös jellemzőjük azonban az aprólékos, nagy türelemre valló diszités, amely az arany- és ezüstszál, zsenilia, selyemhimzés, szabályosan göndörített faforgác

son tul a legváltozatosabb lehet. A nagyfokú diszités eredetileg a tartóban elhelyezett ereklyének szólt. Van, ahol ma is igy ismerik a zárdamunkákat és ereklyetartónak nevezik. Nagyobb, kifejezetten szek7