Varga Zsuzsanna: Szakrális emlékek (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 8. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

A templom Minden esetben nézzük meg és tudakoljuk meg, hogy ki a templom névadó szentje (a főoltár képe általában rá vonatkozik, a templom búcsúja pedig nem más, mint a névadó szent ünnepe) ! Jegyezzük fel, hogy mit tartanak a faluban a templom alapitójáról! Mely szentekhez fűződik különös tisztelet és ez miben nyilvánul meg?Nézzük meg, hogy milyenek a körmeneten használt tárgyak: a templomi zászlók, körmeneti keresztek, a hordozható szobrok! Vannak-e vagy voltak-e fogadalmi tárgyak, un. „votivok" vagy „ offerok" valamely oltárnál? (Ezek néhány cm-es, leginkább viaszból öntött tárgyak. Alakjuk változatos: emberalak, állat, testrész, sziv, kéz, láb, szempár stb., ház, ami kifejezte, hogy a fogadalmat tévő mire vonatkozóan nyert meghallgatást. ) Ismerünk vasból kovácsolt offerokat is az ország nyugati részéből. Néholugyanilyen célra a csodás gyógyulások vagy megmenekülések ábrázolásait ajánlották fel, vagyis a „votiv"- képeket. Mivel általában tartalmazzák a konkrét esemény adatait, igen fontosak a néprajz számára. Sokszor meglepően kvalitásosak a húsvéti szentsir halott Krisztust ésafeltámadt Krisztust ábrázoló szobrai. Nézzük meg, hogy milyen feszületek találhatók a templomban! Milyen figurákból és hogyan szokták berendezni a karácsonyi betlehemet? Kik foglalkoztak az együttesek elrendezésével, diszitésével? Nézzük meg a liturgiái tárgyakat is, a gyertyatartókat, a kelyheket stb, akadhat közöttük népies munka. Az idők folyamán gyakran cserélődhettek a templom berendezési tárgyai: érdeklődjünk ezek után is. A templomhoz kötött, de fontosnak vélt berendezési tárgyakról készitsünk fényképfelvételeket. Kápolnák, utmenti szobrok és áhitati helyek Különösen az ellenreformáció idején — a 18. században — törekedett az egyház a néphit tudatos táplálására. E mozgalom során hálózták be az egyszerű emberek életének legkülönfélébb szintereit a vallásgyakorlatra buzditó létesítmények. A speciális patronációt képviselő szenteknek kis kápolnákat emeltek, az utak mentén kereszteket állitottak stb. At kell vizsgálnunk tehát a falun kivül a mezőket, szőlőket, utakat is. A falu egész szokás-rendszerére nézve jellemző, hogy milyen nyilvános áhitati helyei vannak. Jegyezzük tehát fel mindig, hogy az illető faluban, ahol ténylegesen gyüjtünk, milyen szentek kápolnáit és szobrait találjuk a közelben. Megkapó történetek, járványok vagy csodás események fűződnek ezek alapításához. 5