Juhász Antal: Tanyai telekelrendezés (Kérdőívek és gyűjtési útmutatók 3. Budapest, Néprajzi Múzeum - Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1973)

A tanyai telekelrendezés vizsgálata önálló kutatási terület, ugyanakkor része a tanyák átfogó néprajzi kutatásának. Tanyás településeink teljes néprajzi földerítése természetesen jóval sokrétűbb feladat, amely szerteágazó munkát, az alábbinál több irányú megközelítést kiván. A telek a tanyai parasztcsalád mikrokörnyezete, ahol mindennapi munkáit végzi, táplálkozik, pihen stb. A telket ugy kell felfognunk, mint a tanyán élők gazdasági tevékenységének, munkájának szűkebb keretét, életterét, s ilyen értelemben — bár tárgyunk körülhatárolt része egy nagyobb kutatási területnek —, figyelembe kell vennünk a telekrend gazdasági, társadalmi összefüggéseit is. Csak igy nyerhetünk alapos ismereteket a tanyai telekelrendezés típusairól, táji változatairól, kialakulásuk okairól. A kutatás előtt ajánlatos áttanulmányozni az eddigi helytörténeti, néprajzi szakirodalomból az adott település tanyáinak történetére vonatkozó adatokat. Helyismereti munka hiányában jól használhatók a korábbi vármegyei monográfiák és vármegyei szociográfiák. Az adatfölvételt alapos terepbejárás előzze meg. Csak a határ bejárása után tudjuk a településre jellemző, fölmérésre érdemes tanyákat kiválasztani. Ehhez az általános tájékozódáshoz kiván ennek a kérdőívnek az I. része utmutatót nyújtani, mig a II. rész a kiválasztott tanyák részletes telek-vizsgálatát célozza. A telekelrendezés kutatása megkívánja, hogy a gyűjtők a kérdezést, megfigyelést, rajzolást, fényképezést együtt végezzék. Gyakorlott gyűjtő egyedül is végezhet eredményes munkát, de a téma vizsgálatánál különösen előnyös lehet a közös munka, 2-3 gyűjtő öszszetársulása (a munkamegosztás a személyes készség, érdeklődés szerint különböző lehet). Hasznos, ha a gyűjtő (a gyűjtők egyike) ismeri a műszaki adatfelvétel és rajzszerkesztés módját, de ez nem nélkülözhetetlen követelmény. Műszaki rajztudás nélkül is készülhet jó adatfelvétel, ha ügyelünk a pontosságra! A néprajzi szakirodalom általában megelégszik lépésben mért méretarányos helyszínrajzokkal. Ha az adatfelvétel mindenre kiterjed, akkor ez valóban elegendő. De a gyűjtőhelyekre legjellemzőbb, hagyományos elrendezésű tanyaegyüttest érdemes mérőszalaggal fölmérnünk. A parasztélet változó, eltűnő objektumairól készítünk dokumentációt, s ennek tökéletes pontossága megéri a valamivel több fáradozást. 3