Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
ARAPOVICS MÁRIA: Közösségi részvételi alapú működés - a múzeumok társadalmiasítása
A múzeumok közösségi alapú működtetése, a társa- dalmiasítása egyszerre jelenti azt, hogy új partneri együttműködések jönnek létre, a régiek megerősödnek, másrészt az adott közösség problémái, tervei, konfliktusai is megjelennek az intézményi praxisban. Ez az igény már az 1960-as években megjelent. Hagyományosan a muzeológia a gyűjteményekre alapozva foglalkozik a műtárgyakkal az adott tudományterület szakmai kritériumai (forráskezelés, megőrzés, gyűjteményezés, kutatás, hozzáférhetővé tétel, interpretáció és kiállítás), fogalmai és módszerei szerint. Az 1960-as évektől megjelenik az „új muzeológia”, az új interpretációt és társadalmi problémákat megjelenítő irányzat. WILHELM Gábor tanulmánya rámutat, hogy már az ICOM 1979-es, 9. Konferenciáján megfogalmazták a résztvevők az igényt a múzeum, mint társadalmi intézmény radikális átalakulására, az addiginál erőteljesebb társadalmi szerepvállalásra. 1980-ban a Santiagói Kerékasztalon az „integrális múzeum” fogalmán dolgoztak a múzeumok képviselői, akik közösségi múzeumokat kívántak létrehozni. 1984-ben Québecben a First New Museology Workshopon fektették le a MINŐM, az Új Muzeo- lógiai Mozgalom alapjait. Ez a lokális problémákra adható válaszokat, a helyi társadalmi, politikai és kulturális követelmények megváltoztatásában történő aktív részvételt helyezi középpontba. A québeci nyilatkozat kimondta, hogy a múzeumok feladata nem csupán a tárgyak megőrzése, hanem a múzeumoknak dolgozniuk kell a közösségek helyzetének javításán. Az „integrális múzeum" fogalma azt jelenti, hogy a múzeum az adott terület, közösség és örökség egységén belül felelős a társadalom érdekeiért, mint társadalmi menedzser.17 FRAZON Zsófia megfogalmazásában az új muzeológia „korszerű kritikai társadalom-, kultúra- és művészettudomány, illetve -elmélet születésének kulcsfogalma is." Véleménye szerint a „jelentős gyűjteménnyel rendelkező, meghatározó társadalmi szereppel bíró magyarországi múzeumokban az elmúlt húsz-huszonöt évben lényegesen lassabban megy végbe az önreflexióra és az értelmező meta- funkciókra (is) épített muzeológiai fordulat, mint az elméleti szakirodalmat író és a gyakorlatot formáló nyugat-európai múzeumokban. Az intézmények társadalomformáló szerepe és társadalomkritikus hangja lényegesen gyengébb, és a kurátori munka elméleti megalapozottsága csak lassan válik az intézményi stratégia részéve. ”18 Az avantgárdhoz köthető, részvételen alapuló művészeti gyakorlatok, performanszok megjelentek a Ludwig Múzeum kiállításain, a Magyar Nemzeti Galériában, társadalmi kérdések a Néprajzi Múzeum vagy a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, de általános gyakorlatnak mindez még nem nevezhető. VÍGH Annamária a „Múzeumok a változó világban" című tanulmányában rámutat arra, hogy a múzeumoknak aktív közösségi színtérként kell funkcionálni. „A múzeumnak vállalni kell azt a szerepet, hogy saját eszközeivel bekapcsolódik a 21. század fontos társadalmi kérdéseinek, problémáinak feltárásába, lehetőleg hozzájárulva a megoldásokhoz is."'9 A Magyar Tudományos Akadémia „Magyarország 2025" kutatása alapján a következő témákat érdemes megjeleníteni múzeumban: ökológiai problémák, a környezet túlhasznosítása, pusztítása, az energia- készletek csökkenése, a világgazdaság működési problémái, jelentős életszínvonalbeli különbségek, szegénység és gazdagság polarizálódása, munkanélküliség, migráció, pénzügyi bűnözés, társadalmi és demográfiai problémák, népességcsökkenés a jóléti állomokban, kultúrák közeledése és ütközése, az oktatás ellehetetlenülése, informatikai robbanás, a funkcionális analfabetizmus jelentős aránya, az egészségügyi állapotok romlása, a bűnözés világméretűvé válása, terrorizmus.20 Nina SIMON „bestsellerré” vált „The Participatory Museum" című könyvében azt fogalmazza meg, hogyan juthatunk el a múzeumlátogató egyéni szintjétől a közösségi szintig, az „én”-től a „mi” átéléséig, hogyan válhat a múzeum közösségi színtérré.21 2013-ban a brit Museums Association széles körben folytatott kutatást a jövő múzeumának felmérése érdekében.22 A Museum 2020 vizsgálata felmérte a lakosság körében felmerülő igényeket, konzultációt folytatott a múzeumok kapcsolatrendszerét alkotó érintett szereplők körében, szakmai és helyi civil szervezetek bevonásával. A felmérés iránymutató lett a nemzetközi muzeológia számára. A konzultáció során azt a kérdést tették fel, hogy „2020-ban mit várnak majd el az emberek a múzeumoktól", hogyan lehet a múzeumban teljesen megváltoztatni a helyzetet az egyének számára, hogyan nyújthat a múzeum jólétet és boldogságot. A második múzeumi kérdéscsokor a közösségről szól, hogy miként lehet megerősíteni, támogatni a helyi közösségeket, hogyan lehet növelni a részvételt. A harmadik kérdés a helyi társadalomra és kultúrájára irányult, arra, hogy hogyan tud a múzeum, a gyűjteménye és az általa létrehozott tudás hozzájárulni a helyi társadalom kulturális életéhez, hogyan tudja segíteni a múzeum az emberi jogok, az egyenlőség és a társadalmi igazságosság megvalósulását? A negyedik kérdéskör a környezetvédelemre, a fenntarthatóságra irányult, hogy hogyan tudja a múzeum védelmezni a természeti környezetet. A felmérés eredményeképpen a főbb célok között szerepel, hogy a jövő múzeuma: 17 WILHELM Gábor 2013. 8-29. 18 FRAZON Zsófia é.n. http://tranzit.org/curatorialdictionary/index.php/szotar/uj-muzeologia-/ 19 VÍGH Annamária 2010. 12. 20 NOVÁKY Erzsébet-HIDEG Éva 2010. 494-510. 21 SIMON, Nina 2010 http://www.participatorymuseum.org/chapterl/ 22 http://www.museumsassociation.org/campaigns/museums2020 94
