Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

SZIGETHY ZSÓFIA: Múltidéző programok demens időseknek

- helyszín kiválasztása- eszközök beszerzése- humánerrőforrás megszervezése- a programban résztvevő betegek kiválasztása- a program megvalósítása - időterv- hatásvizsgálat Az alábbiakban részletesen bemutatom a fenti pon­tok alapján a múltidéző program megvalósítását. Helyszín A helyszín kiválasztásakor a következő általános kér­déseket tettük fel a programot előkészítő kollégákkal: Milyen helyszín kell a megvalósításhoz, vagyis egyáltalán rendelkezik-e a Múzeumunk olyan profilú helyszínnel, helyiséggel, ahol ezt a foglalkozást hitelesen meg lehet tartani? Akadálymentesen megközelíthető-e a helyszín, van-e a közelben parkoló, hogy a résztvevőknek ne kell­jen sokat gyalogolniuk? Van-e a közelben - akadálymen­tesített - mosdó, esetleg elérhető közelben teakonyha?10 * A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban meg­valósítandó program helyszínének kiválasztásakor fonto­lóra kellett vennünk, hogy egy akadálymentes, jól meg­közelíthető, de teljes egészében demonstrációs tárgyak­kal berendezett épületben legyenek-e a programok, vagy használjuk a jól megközelíthető, mosdók közelében lévő kiállításokat kulisszaként. Végül az utóbbi megoldás mellett döntöttünk. A téma és a környezeti feltételek, adottságok határozták meg a foglalkozási helyszínt. A jelenleg használt épület a Kisalföldön található ásványrá­rói lakóházunk. Ehhez a lakóházhoz viszonylag közel, 80 m távolságra van egy akadálymentesen megközelíthető mosdó. A lakóházat élő múzeumi és múzeumpedagógiai helyszínként is használjuk, így a hátsó szoba nagy része nem műtárgyakkal, hanem demonstrációs eszközökkel volt berendezve, így kézbe vehetik, használhatják a részt­vevők az egyes darabokat, s nem volt szükség az enteri­őr átrendezésére. Célunk az volt, hogy az idősek fiatal­korát idézze a helyszín, hiszen ebből az időszakból van­nak a legfontosabb emlékeik. A jelenlegi időseknél ez az 1940-1960-as évek közötti időszak. Ezt a Múzeumunkban nem volt nehéz megvalósítani, mert a helyszín be-ren- dezése épp a használatból adódóan viszonylag általános: egy katolikus család 20. század eleji-közepi szobaberen­dezését láthatjuk. Alacsonyak a küszöbök, szélesek az ajtók, nagy a lakóház, tehát a tervezett foglalkozás részt­vevői kényelmesen elférnek benne. A házban működtethető a tűzhely, és be van vezetve az elektro­mos áram is, így fűthető, világítható. A téli időszakban, zárás után az ásványrárói ház ud­varáig be lehet jönni járművel (ez a megközelíthetőség miatt fontos), nyáron pedig külön engedéllyel a ház mö­gött lévő parkolóban lehet hagyni a résztvevőket szállító járművet. Több megtartott foglalkozás tapasztalata alap­ján jó döntésnek bizonyult ez a helyszín. Mivel jól fűt­hető, így a lassabb vérkeringésű, „fázós” idős emberek is jól érezték magukat. Ez talán apró tényezőnek tűnik, de befolyásolhatja az egész programot, vagyis hogy a saját hőigényünkön felül számoljunk a helyiség fűtésekor." Szintén utólagos tapasztalat, hogy a mosdó távolsága a helyszíntől még így is nagy. Az ideális az lenne, ha a ház­ban lenne egy akadálymentes mosdó, ez azonban nálunk jelenleg nem megoldható. 3. kép. Nyári enteriőr diabetikus „Bambival”, eredeti üveges Bambi üdítővel, valamint az üdítő plakátjával (FAÁR Tamara felvétele, 2016) Eszközök: a berendezési tárgyaktól a kávéskanalakig Az eszközigény felmérésekor a következő kérdése­ket vettük sorra: Milyen bútorok szükségesek? Milyen eszközöket használjunk a foglalkozásokhoz, a kézmű­vességhez, milyen ruhába öltözzenek a múzeumi mun­katársak? Hogyan használjuk ezeket a tárgyakat a foglal­kozások során? Az eszközök kiválasztásánál alapvetően figyelnünk kellett arra, hogy az otthon lakói eltérő társa­dalmi közegből, az ország különböző pontjairól származ­nak. így fontos, hogy minden közeg képviseltesse magát tárgyaiban. A környezet hitelessé tétele érdekében az ásványrá­rói ház berendezését kiegészítettük, hogy olyan tárgyak vegyék körül a részvevőket, amik a 20. század közepét idézik. így ebbe a semleges enteriőrbe tettünk kiegészí­tő darabokat: például az 1950-es évekből származó kony­habútort a tűzhely mellé. Minden kor lenyomatát magu­kon viselik a képeslapok, így a megjeleníteni kívánt évek­ből is válogattunk ízelítőként. Voltak olyan tárgyak, ami­ket különböző okok miatt szerettünk volna, de nem tud­10 Habár szorosan összefügg a helyszínnel a foglalkozás során használt berendezések, eszközök kiválasztásának kérdése, erről részletesen az Eszközök: berendezési tárgyaktól a kávéskanalakig című részben írunk. I I Az első foglalkozáson hűvös volt, hiába fűtöttünk már napokkal korábban. Emiatt nem vették le a kabátjukat a résztvevő idős emberek, emi­att pedig kevésbé lett otthonos a helyszín, hiába volt maga a foglalkozás eredményes. A helyzet megoldásáért utánanéztünk, hogy más intéz­ményekben miként oldják meg ezt a feladatot. Angliában például az autentikus kandalló mellett elektromos fűtést alkalmaznak. 2016-ban már mi is így csináltuk. Ugyanis a cél a wellbeing minél hitelesebb környezetben. 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom