Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: Cseri Miklós hatvan éves
Sári Zsolt CSERI MIKLÓS HATVAN ÉVES Skanzen 50. 2017-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum valamennyi programja a Múzeum alapításának 50. évfordulójához kapcsolódik, középpontba helyezve az ünnepet, az ünneplést. Skanzen 50 és Cseri 60. Kerek évfordulók. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója hatvan éves, és ebből a hatvan évből harmincat a Skanzenben töltött. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy eddigi élete fele a Múzeumhoz köti. A magyar néprajztudomány, s talán a muzeológia sajátossága is, hogy a kerek évfordulókat, jubileumokat megünnepli. A Skanzenben is így van. Úgy, mint egy nagy családban, kerek évfordulóknál megállunk, összegzünk, ünnepiünk, de mindig előre is tekintünk. Nem lehet ez másként Cseri Miklós születésnapján sem. 2017 fontos állomás mind a Múzeum, mind a főigazgató személyes pályafutásában is. Nemcsak a jubileum miatt, amivel egy korszak, a pálya egy szakasza zárul, de egy újabb, nagy fejezet is kezdődik. 2017. január l-jével elkezdődött a Skanzen történetének legnagyobb fejlesztési programja, az Erdély épület- együttes építésének több éves projektje. Az a program, amely Cseri Miklós főigazgatói pályafutásának is meghatározó, kiemelkedő állomása. Nem beszélhetünk tehát egy lezárt pályáról, már csak azért sem, mert hatvan év az alkotó ember kiteljesedésének ideje is. De idő és lehetőség a megállásra, a visszatekintésre, a közös ünneplésre. Cseri Miklós vezető, kolléga, sokunknak barát. A kutató, a muzeológus, a főigazgató mögött ott van egy Ember. Aki határozottságával, sokakat lenyűgöző tudásával, emberségével, odafigyelésével, közvetlenségével gyakran zavarba ejtő tud lenni. Mellette nem lehet csak úgy elmenni. Számomra jó vezető, munkatárs és barát. Ez a köszöntő sem tud más lenni, mint az Emberről, a kollégáról, a múzeumvezetőről és a barátról szóló gondolatsor. Az előzmények: indíttatás és iskolák Cseri Miklós személyiségét, alkatát meghatározta a borsodi indulás, a családi háttér. Miskolci munkáscsalád első gyermeke, akinek gyermekkorát meghatározta nagymamájához fűződő szoros viszonya. A tibolddaróci családi háttér, a paraszti mentalitás az őszinte és nyílt személyiség kialakulásának gyökere. Mára már legendássá váltak azok a mondatok, amelyeket nagymamájától idéz rendszeresen. A miskolci általános iskola után az egész pályáját, műveltségét meghatározó iskola következett: „Patak”. A Sárospataki Kollégium - akkor Rákóczi Gimnázium -, ahol nemcsak a történelem iránti érdeklődése, de az angol nyelv ismerete, a széles lexikális tudása is megalapozódott. Olyan kimagasló szellemi környezetbe került, amely évtizedekre elegendő inspirációt adott. Megtanult tanulni, küzdeni... Arra, hogy mit jelent számára Sárospatak, azt felelte: „mindent”. Nemcsak egy jó középiskolába került, hanem szinte minden megváltozott. A közösségi lét, a szellem, a tudás, ami „Patakot” jellemezte megváltoztatta életét. Kinyitott egy új világot számára. 15 évesen megkapta első gyémántfejes Philips lejátszóját, megvette első komolyzenei lemezeit, de ekkor szerette meg a mozit, a filmeket is (talán kevesen tudják, hogy sokáig gondolkodott azon, hogy filmkritikus lesz). Újszászi Kálmán mellett az egyik legfontosabb pataki tanára Hajdú István történelem tanár, „életem első nagy mozgatója", aki naponta küldte postán a tételeket Patakról Tibolddarócra. Már ekkor részese lett az első néprajzi, helytörténeti kutatásoknak. Sárospatak után egy évnyi - hasznosan töltött - kényszerszünet (szállodai munka és felkészülés nagymamánál), majd a kötelező katonaság után a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem következett. Tanulmányait történelem-földrajz szakon kezdte, majd kisebb kalandok és szerencse után a földrajz szakot leadva a Néprajzi Tanszéken folytatta tanulmányait. Az egyetemi évek során részt vett a tanszék Gömör-kutatásában. Sikeres OTDK dolgozatot írt. Tanárának, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatójának, Szabadfalvi Józsefnek a hívására még egyetemistaként (1981) megkezdte múzeumi pályafutását. 1982-ben államvizsgázott, 1984-ben egyetemi doktori fokozatot, 1995-ben pedig PhD fokozatot szerzett. A pályakezdés: vidéki muzeológia és néprajzi kutatások Miskolcon, mint a megyei múzeumi szervezet néprajzos muzeológusa számos megyei szintű néprajzi feladatot kapott. Egyik legjelentősebb munkája a megyei népi építészeti archívum elkészítése volt. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Magyar Népi Építészeti Archívumának koncepciója egy egységes szempontok szerinti gyűjtő és feltáró munka alapjainak kialakítása, a kutatott anyag egységes rendszerezése és archiválása volt. Ehhez akart hozzájárulni a Herman Ottó Múzeum Népi Építészeti Archívum létrehozása, melynek célja a megye területére vonatkozó népi építészeti, népi műemléki leírások, fényképek, rajzok és tervdokumentációk összegyűjtése a köz7
