Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
MOLNÁRNÉ ACZÉL ESZTER: Hogyan is volt? Művek gyerekekről. Egy kiállítás margójára
az élénkpirostól a liláig, mintegy jelképezve azt az utat, ami a felnőttől a gyermekig vezethet, ami egy híd az egyik világból a másikba. Mindenesetre a sokszínűség egyfajta derűs hangulatként került értelmezésre a látogatók többsége részéről. A kiállítás kilenc egységből, hét fő tematikus egységen vezetett át, mely terek nagyrészt egymásból nyíltak, és a gyermek érkezésétől a gyerekorra történő visszatekintésig vezettek a család, a nemi szerepek, a nevelés terei, az önálló játék és a kiszolgáltatottság témakörein keresztül a nosztalgiához. Az egyes tematikus egységeken belül elrendezett, néhol ütköztetett műalkotások sora önálló fejezeteket alkotott, melyek egy logikai sorrend mentén haladtak a kiállítás vége felé. Az egyes fejezetek egymásból következtek és egymásra is épültek. Minden egységben igyekeztünk aktivizálni a látogatót. A Kezdetek: Madonna térben kisméretű bronz plasztikán lehetett megérinteni a bronz hűs anyagát. A kiállítás bezárásának idejére fényesre polírozták a párnán alvó csecsemőt mintázó kis plasztikát a látogatók, a család terében pedig saját családjuk összetételén elmélkedhettek kicsi és nagy látogatók egyaránt a Habsburg-Lota- ringiai ház családfája1'1 árnyékában. A kiállítás egyik alapvető célcsoportjaként határoztuk meg a családokat. Nem csak a kiállítás második fő tematikus egysége szólt a családok ábrázolásáról a magyar művészetben, hanem számos olyan más témakörben is felmerült, mint a játék vagy a kiszolgáltatottság. 3.kép. Családi nap a kiállításban. 2016 október. (MOLNÁRNÉ ACZÉL Eszter felvétele) A családok kiállítás-látogatási szokásait az 1970-es 1980-as években kezdték vizsgálni az Egyesült Államokban.14 15 Egyértelmű, hogy a családok esetén meghatározó a párbeszéd a családtagok között, az interakció, mely során közösen fedeznek fel témaköröket, érdekességeket. A mai napig tekintik alapvetően „értelmes”, oktatási célú tevékenységnek a múzeumok látogatását a családok, melyek legnagyobb létszámban általában a természettudományos, illetve ún. tudományos múzeumokat veszik célba közös látogatásra, nem a művészeti múzeumokat. A kurátorok a Gyerek/Kor/Kép című kiállítás rendezése során rendszerint igyekezetek a ráismertetés és a meglepetés eszközeit alkalmazni. A kiállítás tervezése és megvalósítása során szándékunk szerint számtalan olyan helyzetbe hoztuk a látogatókat, amelyben a történeti és esztétikai újdonságok, benyomások mellett saját életükből vett események elevenedhettek fel bennük. Ilyen lehetett például a gyermek érkezése, vagy a gyermekportrék némelyikén megjelenő játékok, melyek saját játékszereket is megidézhettek, vagy akár az iskolaterem belsejét vagy az iskola udvarát bemutató nyomatok, melyek mindenkiben a saját élmény képzetét idézhették. Mindezt, az eltérő korú és stílusú műalkotások egymás mellé helyezésével, gyakran ütköztetésével egészítettük ki, melyek mind vizuális, mind tartalmi összekapcsolódásokra, összefüggésekre hívták fel a figyelmet. A történeti és gyerekkor-történeti ismeretek kiegészítésével, melyek alapvetően a teremszövegekben, egyes esetekben a művek tárgyfelirataiban kerültek a látogatók számára feltárásra, nagyszámú tárlatvezetések és foglalkozások esetén pedig elmesélés útján is, komplex képet nyújtottak az egyénileg felidézett emlékek mellé. Ez a bemutatási mód tartalmak, összefüggések hálójába helyezi (kontextualizálja) a témát, amely révén tudás és jelentőség került közvetítésre.16 A látogatói élmény megerősítését szolgálta az a feliratmegoldás is a Szabályozás, nevelés terében, mely során az egyes képekhez kapcsolódó rövid ismertetőket közvetlenül a művek alá, a padlóra ragasztottuk, a tárgyfeliratokat pedig ugyanabban a térben, a haladási irány mentén egy vonalba, egymás mellé pontokban a kortárs műtől a legrégebbiig. E ragasztott felületeket vörös csíkokkal kötöttük össze, melyek mentén haladva lehetett „kinyomozni” azt, hogy pontosan mit is néz a látogató a falakon. Mindezzel szándékunkban állt egyrészt a látogató kiállítás közepi „felrázása", másrészt frusztrálása is, az iskola működési elvét is megidézve kissé, mely szerint meghatározott, kötött rendszer mentén kell az ismeretet megszerezni, nem lehet szabadon. A frusztrálást 14 Angeli Henrik, Sütő János, Juhász M.: A Habsburg-Lotaringiai ház családfája 1708-tól 191 l-ig, 191 Ik. Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok, Itsz.: 56.471., Kát.: 11/1 I. 15 FALK, John H. and DIERKING, Lynn D 2013. 149-155. 16 GRIESSER-STERMSCHEG, Martina-HAUPT-STUMMER, Christine-HÖLLWARI Renate-JASCHKE, Beatrice-SOMMER, Monika-STERN- FELD, Nora-ZIAJA, Luisa (szerk.) 2013. 98. 77
