Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
SÁRI ZSOLT: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum társadalmi múzeumi szerepei - falumúzeumtól a szolidáris múzeumig
A kertbarátok csapata 2013-ban, a múzeum kezdeményezésére szerveződött, a cél alapvetően az volt, hogy olyan szentendrei családoknak adjunk egy kisebb konyhakertnek elegendő földterületet a múzeum területén, akik városi otthonaikban - jellemzően Szentendrén - nem rendelkeznek saját kerttel. A közösség azonban a maga módján rendhagyó, már csak azért is, mert a múzeum területén bérelnek egy kisebb földterületet, és mint a múzeum „közössége” nemcsak földet kapnak tőlünk, hanem mindazt a tudást is, amit a múzeum munkatársai tudnak a hagyományos konyhakertek fenntartásáról, a növények minél ökologikusabb, a lehető legkevesebb vegyszerrel történő gondozásáról. Másfelől pedig a csapat létrehozása és annak működtetése is a Skanzentől ered. Az évek során a kertbarátok nagyon összetartó csapattá kovácsolódtak, akik segítenek egymásnak a kertek fenntartásában, és a munkájukat egy facebook csoporton keresztül szervezik meg. A családok elfoglalt mindennapjaiba nem fér bele, hogy naponta kijárjanak a múzeumba, így megosztják egymás között a kertek locsolását, és más, a kerttel kapcsolatos feladatokat, kérdéseket is a csoporton keresztül beszélnek meg. A kert bérlői közül öt szentendrei család, három család pedig a kollégák részéről tart fenn kertet, amelyek méretüket tekintve különbözőek. A Skanzen és a kertbérlők között szerződés áll fenn, amely dokumentum legfontosabb része, hogy a bérlők vállalják, hogy gondozzák és ápolják bérleményüket. A kerti munkákat nyitvatartási időben és a múzeum zárást megelőző és az azt követő két órában végezhetik el. A múzeumi portán egy erre kijelölt helyen tárolják a kertészeti szerszámaikat és a kertben használt eszközekeit. A csoport legfőbb ösz- szetartója a kert, azonban évente több közösségi alkalmat is szervezünk a kertészeknek. Társadalmi felelősségvállalás A Skanzenben évtizedek óta figyelmet fordítunk arra, hogy fogyatékossággal élő gyerekek számára foglalkozásokat tartsunk, illetve speciális kiállítások létrehozásával segítsük őket a hozzáférésben.20 Több, őket ellátó intézménnyel együttműködési megállapodás alapján szoros szakmai kapcsolatban vagyunk, így csoportjaik rendszeres látogatói foglalkozásainknak. Néhány évvel ezelőtt alakítottuk ki a fogyatékossággal élő fiatalok és az iskolai közösségi szolgálatot teljesítő középiskolások részére az integrált tábor módszerét.21 A szorosabb érzelmi kötődés kialakítása miatt az intézetben nevelődő gyerekeknek szükséges a foglakozásoknál hosszabb együttlét, másrészt egyre több középiskolás jelentkezett be a múzeumba a kötelező iskolai szolgálat értelmes, hasznos eltöltésére. Ezt a két megfogalmazódó igényt igyekeztünk összekapcsolni a közös tábor ötletével, mivel úgy gondoljuk, hogy a két csoport közös tevékenysége kölcsönösen hat a résztvevőkre. Elgondolásunk szerint nem úgy tekintettünk a résztvevőkre mint segítőkre és segítségre szorulókra, hanem úgy gondoltunk rájuk, mint akik teljes értékűen kiegészítik majd egymást. A tevékenységek során bebizonyosodott számára, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok bizonyos készségei, képességei jobbak az átlagnál (tapintás, zeneiség, érzelmi intelligencia, kitartás, nyitottság, kíváncsiság stb.), így a középiskolások is becsülendő partnerként ismerték meg a páros napi tevékenységek során cserélődő partnereiket. Ennek köszönhetően erős csoport- kohézió alakult ki, melynek során megismerhette egymást. A középiskolások minden új társuknál más személyiséggel, más fogyatékossággal, más jellegű nehézségekkel, problémákkal, valamint másfajta sikerekkel találkoztak. Az egyéb nehézségeik mellett hospitalizációs problémákkal is küzdő sérült gyerekek a középiskolások minden tagjával kapcsolatba kerültek, a közös tevékenységek sok örömet szereztek a csoport tagjainak. A sérült gyerekeket kísérő szakemberek, a középiskolások visszajelzései, valamint a saját tapasztalataink is megerősítettek bennünket az integrált foglalkoztatás komplex eredményességéről. Láttuk, hogy a tábor elsődleges céljait - élményszerzés és tanulási lehetőség a fogyatékkal élőknek, valamint értelmes időtöltés az iskolai közösségi szolgálatos diákoknak a népi kultúra megismerése és a múzeum felfedezése közben - elértük, hiszen a visszajelzésekből is jól látszik, hogy a diákok felelősségvállalását erősítettük, még nyitottabbá téve sérült társaik iránt, valamint nem várt hozadéka a tábornak az is, hogy a diákok nemcsak a sérült társakra, hanem a velük foglalkozó szülőkre, nevelőkre is nyitottabban, másképp tekintenek.22 A fiatalok mellett az idősebb korosztály is fontos célközönsége a múzeum társadalmi felelősségvállalásának. Külföldi szabadtéri múzeumok példáját felhasználva, illetve az Európai Unió által finanszírozott Grundtvig és Erasmus Plus programunk segítségével dolgoztuk ki a demenciá- val élő időseknek szóló múzeumi programot. A demens betegek rutinszerű mindennapjainak élményekkel történő feltöltése a múzeum egyik nagyon fontos célja. Az Európai Unió Erasmus Plus programjának támogatásával négy külföldi Skanzennel és három egyetemmel közösen egy mintaprogram létrehozásán dolgozunk23, amelynek 20 Már az 1990-es évek elején megnyíltak az első ilyen kiállításaink. A Nyugat-Dunántúl tájegység bagladi lakóházában BÍRÓ Friderika és KÁLDY Mára hozta létre a múzeum első, kimondottan vakok és gyengénlátók számára készült tárlatát. A Láss a kezeddel! Hall] a szemeddel! című kamarakiállítás az első akadálymentesített kiállításunk volt. 21 A 2015-ben Múzeumpedagógiai Nívódíjjal kitüntetett program kidolgozói: BOKONICS-KRAMLIK Márta, MOLNÁR József 22 BOKONICS-KRAMLIK Márta-MOLNÁR József 2015. 23 Active Aging and Heritage in Adult Learning című programunkban négy európai szabadtéri múzeum (Stiftelsen Jamtli, Beamish Museum Ltd, Den Gamle By, Stiftelsen Lillehammer Museum) mellett, egyetemek (Linné University, University of Newcastle Upon Tyne) is részt vesznek. A 36 hónapig (2015-2017) tartó projekt keretében 2016-ban kidolgoztuk a demenciával élők múzeumi tevékenységének módszertani hátterét, megvalósítottuk az első foglalkozásokat, amelyeket monitoringoztunk is. A program szentendrei vezetői: SÁRI Zsolt, SZIGETHY Zsófia és BOKONICS-KRAMLIK Márta. 56
