Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
KÁLDY MÁRIA: Mozaikkockák. Fejezetek a Szabadtéri Néprajzi Múzeum múltjából
1975 szeptemberében kaptam felkérést program- szervezői munkakörben a közművelődési feladatok ellátására, ami ekkor a tárlatvezetést, a múzeumpedagógiai, a programszervezői és a „propaganda - reklám” tevékenységeket jelentette. Rövid időn belül még két munkatárssal 30 bővítették a Közművelődési csoportot, amely hivatalosan 1977-ben alakult meg.31 1975 őszén a Skanzen történetében nagy áttörésnek számított, amikor először vezethetett nem muzeológus (vagy idegenvezető) a kiállításokban, amire addig nem igen volt példa. A tradicionális múzeumi gyakorlatban a prezentáció és az interpretáció a kurátor feladata volt. O ismeri a kiállítást, ő az, aki felkészültségénél fogva közvetíteni tudja az ismereteket. Most amikor megváltozott a közönség elvárása a múzeumokkal szemben, s a múzeumok nyitottak a közönség felé (különösen az iskolai korosztály felé), már nem lehetett fenntartani a régi hagyományt. Az érdeklődés felkeltését és fenntartását eredményező élményszerű ismeretközvetítés, a látogatókkal való kommunikáció új módszereket igényelt, melyhez erre képzett szakemberekre volt szükség. így vált elfogadottá lassan az interpretációban, az ismeretközvetítésben a népművelő, a közművelődési, a múzeumpedagógus szerepkör. A Skanzenben ennek elfogadását részben a vezetőség,32 s részben azon fiatal múzeumi kollégák is támogatták, akik nem a tradicionális múzeumi szemléletben nőttek fel. De ezt az irányt segítette a múzeumépítési feladatok miatt a terepen néprajzi gyűjtést végző muzeológusok túlterheltsége is. Szükségessé vált a státusszal megerősített közművelődési feladatok ellátása. 4. kép. Téli túrán az ifjú skanzenesek. (Balról jobbra: Loszman Ágnes, Mandik Ibolya, Kovács Judit, Bereczky Zoltán, Káldy Mária, Kovács István László) (BALÁZS György felvétele, 1975) A múzeum Felső-Tiszavidék tájegysége, mint kiállítás, újdonságot hozott, mégis egyelőre kevés látnivalót nyújtott, s ezekben az időkben új kiállításokkal, látnivalóval csak lassú ütemben gyarapodott az intézmény.33 Ennek ellensúlyozására a célcsoportokat megszólító egyéb lehetőségeket, attraktív megoldásokat kellett keresni az érdeklődés felkeltésére és fenntartására Ezek között eleinte elsősorban hagyományos múzeumi tevékenységekre, időszaki, illetve vándorkiállítások rendezésére került sor. Ilyen volt a Szabadtéri Néprajzi Múzeum távlati terveit bemutató Népi építészet című fotó és tervdokumentációs kiállítás, vagy a Temetők népművészete című fotókiállítás. A közművelődési csoport első évei A közművelődési feladatokkal frissen megbízott munkatársak a szabadtéri néprajzi muzeológiában, az interpretáció és ismeretközvetítés módszerében, az adott időben újszerűnek tekinthető hazai tapasztalatokkal nem rendelkeztek. Először a külföldi szakirodalomra és néhány külföldi tanulmányutat megjárt kolléga34 beszámolójára tudtak építeni, s az elmondott példákat adaptálni a hazai viszonyokra. Kamatoztatva friss egyetemi tanulmányaikat is, folyamatosan képezve magukat kellett kitalálni, kipróbálni, a muzeológusokkal konzultálva folyamatosan tesztelni, értékelni a megfelelő programelemeket, kiérlelni a módszereket. Ez olyan helyzet volt, mint amikor valaki hangverseny közben tanul meg hegedülni. Az 1976 őszén, múzeumon belül - közművelődési feladatokra való felkészülés támogatására - konzultációk, műhelybeszélgetések voltak a szabadtéri jellegű kiállítások, az enteriőrök látogatói értelmezhetőségéről, a kiállítások élővé tételnek kérdéséről. Mi az, ami megengedett, mi az, ami kerülendő? A külföldi múzeumok gyakorlata között mindkét változatra találtunk példákat.35 A Skanzennek a saját útját kellett megtalálnia, a saját útját járnia, az akkori, majd a későbbi adottságok és lehetőségek között is. A szakmai dilemmák és viták kereszttűzében ekkor bontakozott ki a Skanzen kiállításait értelmező, interpretációs és ismeretközvetítő módszerek kísérletező, de fokozatosan építkező, folyamatosan fejlődő, a szakmai és látogatói elvárásokra, trendekre reagáló, megújulásra képes, napjainkig tartó folyamat. Az új feladatok és szerepkör, a kiállítások szakszerű interpretálása magabiztos, komplex néprajzi, történeti, földrajzi, irodalmi ismereteken túl - a kiállítások változatos tematikájától függően - egyéb speciális ismeretet, pedagógiai és andragógiai módszertani jártasságot, kommunikációs készséget, vagyis a szakmai és személyes kom30 Kovács Judit, Tivadar Ildikó 31 Káldy Mária közművelődési csoportvezetői megbízása Kurucz Alberttól. SZNM irattár 366/1977., 1977. június 15. 32 Kurucz Albert főigazgató korábban a Debreceni Tanítóképző Főiskola igazgatóhelyetteseként nyitott volt az új szerepkör iránt. 33 1976.10.14-én nyílt meg a református temető, 1977.10.01. a sonkádi telek, 1977.10.29. a mándi református templom, 1978.10.09. a mándo- ki görögkatolikus templom és temető. 1979.10.27. a szilsárkányi kovácsműhely, 1981.10.18. a Kisalföld tájegységben a harkai, jánossomorjai, bogyoszlói lakóház, az újkéri harangláb, a mosonszentmiklósi tiprómalom, a nyúli présszín. 34 Hofer Tamás dániai és svédországi tapasztalatait osztotta meg a múzeum munkatársaival. 35 K. CSILLÉRY Klára 1984. 153-161. Volt, ahol bábukat használtak a kiállításban, máshol népviseletbe öltözött teremőrök fogadták a látogatókat, műhelybemutatók, tárgyalkotás zajlott múzeumi körülmények között. 38
