Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
NAGY ZOLTÁN: Petró háza
szakázott, télen pedig szárnyékot (lewas kát) épített magának éjszakára. A néhány rúdból összerótt vázat luc- vagy jegenyefenyő ágakkal fedte be, hogy ha esetleg a hó megolvadna a tetején, akkor a tűlevelek levezessék a vizet. Ha egyik fafajta sem volt a környéken, cirbolya vagy erdeifenyőt használt. 30. kép. Éjszakai menedékül szolgáló szárnyék tábortűzzel, a Novüj Vaszjugánból Ozernojéba tartó út mentén, 2001-ben. A kilencvenes évek közepétől kezdve, korosodva, egyre ritkábban kereste fel a távoli vadászhelyeit. Elsősorban csak a faluhoz közeli területeket látogatta, csak olyan távolságra állított csapdákat, hogy onnan egy nap alatt meg tudjon fordulni, haza tudjon térni. Sátrat nem vitt magával, vadászházában a Milimov-erdőben 1997-ben járt utoljára. Leginkább csak akkor éjszakázott a falutól távol, ha a novüj vaszjugáni úton ráesteledett, de ilyenkor is elsősorban az öccse vadászházát (29. kép: 6. ház) kereste fel. Ugyancsak öccsénél éjszakázott, ha a Tuh- Szige mellett érte a sötétedés.4'' Az öccsének a torkolattól két kilométer távolságra egy földháza (mdx kát - 29. kép: I. ház) volt, aminek belső falát deszkákkal borította, tetejét földdel fedte le. Ekkoriban, tudtommal, ez volt az 3 I. kép. Petró öccsének földháza a Tuh Sziget folyó mellett, 1992-ben. egyetlen földház a Vaszjugán mellett, pedig a 19. században még gyakorinak számított, a huszadik században pedig a kitelepítettek eleinte ugyancsak földházakban húzták meg magukat. Az utolsó ilyen házakat Petró emlékei szerint a hatvanas évek elejéig lakták. Halászni a tó egész területén halásztak, hálót gyakorlatilag bárki bárhol állíthatott. A téli halászat helyeit, vagyis a rekesztékállító helyeket sokkal jobban szabályozták: mindegyiknek megvolt a maga gazdája, ezeket örökölni lehetett, más csak kivételes esetekben, engedéllyel használhatta. A tóba beletorkolló patakok közül a Jersovka és a Kanyina mellett csak nekik voltak halászhelyeik, de két helyük volt a Tuh-Sziget partján is. Ezek viszonylag távol voltak a falutól, ezért elsősorban téli halászatokkor használták. Rekesztékállító helyeik voltak a Zapornaja-folyó mellett is. Itt minden ozernojei család rendelkezett vele, mert egyrészt ebben a folyóban volt télen a legnagyobb a halgazdagság, hiszen ennek a vize maradt meg a legtovább frissnek, oxigén-dúsnak; másrészt pedig igen közel van a faluhoz, így egy nap alatt több halászhelyet is ellenőrizni lehetett. Itt elsősorban kishalat lehetett fogni, amit nagy mennyiségben a kutyák táplálására fogtak, majd amikor már csak a férfiak jártak ki, saját maguknak is elegendő volt az itteni fogás. 32. kép. Petró leggyakrabban használt rekesztékállító helye a Zapornoje folyón 2001 -ben. 44 A Tuh-Sziget gyakorlatilag a folyó túloldalán, hozzávetőleg 8 km távolságra van a falutól. Bödönhajóval ez az út igen hosszú, fárasztó, szeles időben pedig veszélyes is. 379
