Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

VARGYAS GÁBOR: Részletek egy virtuális brú házmonográfiából. Alaprajz, méretek, nyílászárók, a ház felállítása

nek számít. A valóságban ennél kisebb távolságok szoká­sosak, például egy öl plusz egy magyarul csak körülírással visszaadható távolság, amely kinyújtott karon a válltól a csuklóig tart (sakang prié?).K Vagyis, a kéz hosszát, nagy­jából 20 centimétert leszámítva az ölből, a sakang prié? mint brú mértékegység - európai méretekkel számolva - 160 centiméter, a valóságban nagyjából inkább 150- 155 centiméternyi hosszúságot jelölhet. Ha ezt hozzáad­juk az I ölhöz, maximum 3,5 métert kapunk a házak át­lagos szélességének. A ház hosszúságát (pa) a födémgerendával összekö­tött oszlopok által képezett oszloppárok (keretállások) közötti távolság adja ki. Erre vonatkozóan konkrét helyi adatom sajnos nincs, az oszloppárokat felül összekötő és rögzítő „koszorúgerenda” (prang taär) hosszának kimé­rését soha nem láttam. Pedig a ház fölállítása során, az oszloppárok helyének kijelölésekor ezt a gerendát fek­tetik le a földre, és annak függvényében, hogy hány osz­loppáros házat építenek éppen, osztják el a távolságát hárommal vagy néggyel. Fényképek alapján végzett utó­lagos méréseim és emlékeim szerint azonban egy-egy oszloppár között a távolság - ami a ház jövendő hosszát adja ki, megszorozva természetesen a további oszloppá­rok számával - nagyjából megegyezik a keretgerenda (tanaäp) hosszával, azaz maximum két öllel = 360 cen­tivel. Tehát egy három oszloppáros (keretállásos) ház maxi­mum nyolc méter hosszúságú lehet; egy négy oszloppá­ros tizenkét méter; s a leghosszabb, öt oszloppáros, tíz oszlopos ház sem haladhatja meg a tizenhat métert. A ház alkotóelemeinek elkészítése az oszlopok (tanul) és a keretgerendák (tanaäp) kimérésével kezdő­dik. Különösen ez utóbbinak van fontos szerepe: ez adja meg ugyanis néhány további elem méretét, például a sza­rufák (chőih) hosszát, amelyek ugyanolyan hosszúságúak, mint a keretgerendák. A brúk véleménye szerint „így ará­nyos a ház”, ami - tekintettel arra, hogy a keretgerenda és a szarufák ily módon egyenlőszárú háromszöget képez­nek - valóban arányos. A gyakorlatban azonban a szaru­fák jóval, teljes hosszuk l/3-ával túlnyúlnak a koszorúge­rendákon (prang taär), le egészen az ereszgerendáig (rayäq döq)1', ami az arányokat nyilvánvalóan megvál­toztatja. Akárhogy is van, a keretgerendák méretét leve­szik egy kifeszített lián segítségével, s azt átmérik a sza­rufákra. Az eresztékek elkészítésére a következőkben visszatérek. Nyílászárók Az alaprajz kérdéséhez tartozik még a nyílászárók (taong)22 helyének a kiosztása. A szokás/szabály (nga) az, hogy egy „kis” (egyosztatú) házban öt nyílászáró van: a veranda felől kettő, vagyis két ajtó, mert a férfi és női szférák, illetve a velük együtt járó tiszta/tisztátalan oppo- zíciópár szigorú elkülönítése miatt még az egyosztatú helyiség is képzeletbeli leg két részre oszlik. Tehát a „két” helyiségbe („külső” és „belső” szoba, vagy „szoba” és „konyha”)23 külön-külön bevezető ajtó van; ezen felül minden házoldalon egy-egy ablakot nyitnak. Elhelyezke­désükre lásd a 4.a rajzot! o D O­padlásfeljáró I 1 i i—1 | tűzhely * o o 4.a rajz. A nyílászárók kiosztása három oszloppáros (keretállásos) házban. A nyílászárók kimérésének a lényege, hogy a veran­da felőli két bejárat pontosan a „két” helyiség közepére nyílik. A velük szembeni hosszanti oldalon egyetlen ablak van, ami a teljes hossz közepétől egy kicsit el van tolva a „szoba” felé, mert a pontos eszmei felezőpontban húzó­dik a válaszfal. A két rövid oldalon pontosan középen nyitják az ablakokat, illetve a „szoba” esetében esetleg egy kicsit a házioltárokat tartó oszlop (tanul yTang) felé tolják el. Ennek az oka az, hogy a férfiak fejjel az oltárok alatt, a szobában keresztben alszanak, s ha felülnek, ak­kor az ablakon keresztül éppen kilátnak, ki tudnak szól­ni rajta, illetve jól szemmel tudják a környéket tartani. A „konyhában” viszont középütt vizet tartanak a víztartó rácsozaton (chaah? döq), ezért az ablaknyílás is épp az oldal közepén van. 20 Ez a távolság a brú mértékegységeket tárgyaló cikkemből kimaradt. A szó helyes átírásában nem vagyok biztos, és a szóösszetétel etimológi­áját sem tudom megadni. 21 Ilyen alkotóelem a magyar népi építkezésben nincs. A brú szóösszetétel etimológiája: rayäq ’csöpög’ (például a tető lyukain keresztül), ’lyukas’; döq = víz. Vagyis hozzávetőleges magyar fordítása vízvető- vagy ereszgerenda. A továbbiakban az „ereszgerenda” kifejezést fogom használni. 22 Mivel az ajtók és az ablakok ugyanolyan formájúak, ugyanolyan elv alapján működnek (tolóajtók/ablakok), és csak nagyságban különböznek egymástól, a nevük is ugyanaz: taong, ami pontosan megfelel az építőiparban használt magyar „nyílászáró” kifejezésnek. 23 A két helyiség funkciói szigorúan elkülönülnek egymástól. A „konyha” a „belső”, intim, női szféra, ahol a nők és a gyermekek alszanak, ahol a főző-tűzhely található (a „szoba”-beli második tűzhely inkább csak fűtésre szolgál, főzni gyakorlatilag soha nem szoktak rajta), s amely a nők­höz kapcsolódó ideológiai képzetek miatt rituálisan „szennyezett”. A „szoba” vagy a „külső szoba” a férfiak világa, a nyilvános szféra, aminek ugyanakkor a szakrális tér is a része: tehát ahol a vendégeket fogadják, ahol a házioltárok találhatók, és ahol következésképpen a házi rítusok zajlanak; ez a „tiszta” tér. A kettőt oly szigorúan elválasztják egymástól, hogy a bejárat felüli oldalon, a „szoba” bejáratánál „brú szokás sze­rint" elvágják a fonott fal tetején végigfutó gerendát (rapo kunái), hogy a női oldal felől érkező rituális szennyezettség ne tudjon tovább ter­jedni a gerenda mentén, és ezzel beszennyezni a férfi oldalt. Erre a gerendára terítik fel ugyanis hátul a nők a szennyes ruháikat! Mindehhez lásd VARGYAS Gábor 2002. 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom