Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BÚZÁS MIKLÓS: Hagyma. Racionalizációs mátrix az Erdély épületegyütteshez
lasztásán, mely elsősorban a kisalföldi szatócsbolt mintájára lenne működtethető, de esetleg másodlagos helyszínként a kisebb, tájjellegű ételek kiszolgálására is alkalmas büfé-étterem funkciót is kielégíthetne. Szintén másképp kezdtünk gondolkodni a tájegységben megjelenő nyelvi identitás, illetve nemzetiségi kultúrák megjelenítéséről. A tájegység előzetes kutatások során, még az ezredfordulót követően röviddel zajlott egyeztetések során a javaslatunk ellenére az a merev álláspont került elfogadásra, hogy az együtt élő népek kultúráját csak hatásaiban mutatjuk meg, s ezt tükrözi a 2006- os koncepció is. Napjainkra munkatársaink többsége egyetért abban, hogy a mai magyar nyelvjárási területek székely, magyar, csángó bemutatásán túl fontos a román, szász, esetleg cigány nemzetiség akár külön portákkal való megjelenítése, és mindenképpen szeretnénk utalni az örmény,10 * illetve a zsidó kultúra jelenlétére is a területen. Az utóbbi években tulajdonképpen konszenzus alakult ki arról, hogy a szász lakosságot külön portával reprezentáljuk, amelynek a Királyföld és környékének viszonylag egységes szász kultúrája miatt nem éreztük akadályát annak, hogy egyetlen portával jelenítsük meg a viszonylag nagy területen élő nemzetiséget, és ezen belül földrajzi szempontok alapján választottuk ki bemutatási célpontnak a Szeben megyei területet, ahol 2016 augusztusában felmérőtábort tartottunk.11 A román portával kapcsolatban nem ilyen egyszerű a helyzet, hiszen a viszonylag nagy területen a magyar néprajzi tájegységekhez hasonlóan, azokkal ritkán fedésben inkább más területi határokkal közel azonos számú néprajzi régiót határoz meg a román kutatás. Ennek megfelelően már a porta helyének kiválasztása is eleve olyan kérdés, amelyhez kevéssé rendelkezünk megfelelő szak- irodalommal, így az egy szem porta kelti bennem azt az érzést, hogy az árnyalt bemutatás helyett csak egy kötelező feladatot szeretnénk elvégezni. (Ha mégis portában gondolkodunk, egyértelműen a Mezőség kerül előtérbe, ahol a román és a magyar néprajzi terület fedésben van, a több évszázados együttélés és kulturális hatások pozitív oldala kiemelhető.12) Éppen ezért sokkal inkább jelképszerű bemutatását tartom végiggondolandónak. Az egyik megoldásnak érzem, hogy a magyar területeken is viszonylag korán megjelent ortodox vagy görög katolikus fatemplom bemutatásával érzékeltessük a román népesség jelenlétét, vagy akárcsak szimbolikus értelemben, a tájegység hangsúlyos helyére állított, román nemzeti trikolórral vagy a főtéren elhelyezett magyar és román, vagy csak román feliratú emlékművel jelezném, hogy a terület Romániához tartozik.13 Sőt kihasználva a terület elkülönülését az út alatti átjáró közelébe felépített határállomás is felvillant a gondolkodás során, akár kiegészülve az egyéni látogatók virtuális információ gyűjtő eszközének átadásával. Az új portákon túl a korábban elképzelt funkciók is változtak az épületek kiválasztása során. Az egyik legnagyobb ilyen részproblémának a tánc megjelenését érzem, amely a Kalotaszeg és a Mezőség épületeit befolyásolhatja. Az eredeti koncepció szerint Kalotaszegen azt a pillanatot szerettük volna megfogni, amikor az első árus kitette asztalkáját az út mellé. Az építészeti rétegek közül itt tudatosan nem az archaikus szalmafedeles, tornácon gabonát tároló épületet, hanem a többek közt Gyarmathy Zsigáné hatására is terjedő századfordulós fűrészelt, cseréppel fedett, kő lábas modernebb lakot terveztük megjeleníteni. Ezek közül Kalló Ferenc és Márton, a táncos, illetve zenész lakóháza került kiválasztásra, melyben a szellemi örökségben játszott egyéni szerep domborulna ki. Talán ez lenne a múzeum első olyan épülete, ami bizonyos értelemben az emlékház szerepét is magára vállalná. Ezzel a tánc szerepe megkettőződhet, hiszen a Mezőség mellett itt is hangsúlyos szerep juthat neki. A tánc fő helyszíne ugyanakkor mégis a mezőségi, illetve és/vagy széki porta marad. A tánc, a mozgás óhatatlanul maga után vonja a csoportos foglalkozások igényét. Az eredeti épületek méretei nem teszik lehetővé, hogy a múzeumba áttelepített, eredeti épületben oly jellemző, egy osztálynyi, busznyi, kb. 35-40 ember elférjen, hiszen a falusi táncházak létszáma ritkán közelítette meg ezt a létszámot, és ha megközelítette is, egyszerre ritkán táncolt ennyi ember.14 Ezért a tánc bemutatására a széki és mezőségi porták végében a mára már szinte eredeti formájában föllelhetetlen, nagyméretű, jármos szerkezetű csűr mintájára kialakított, modern épületet szeretnénk elhelyezni.15 A moldvai telek esetében a korábban kiválasztott szé- kelyes alaprajzú lakóépületet16 értesítésünk nélkül lebontották, és újabb terepbejárás során sem sikerült hasonló épületre szert tennünk, így arról le kellett mondanunk, hogy bemutassuk a székely háznak Erdély határán túli megjelenését, és helyette új bemutatási célt kellett keresni. A rekonstrukciót azért vetettük el, mert ezzel már éltünk a torockói lakóház kapcsán. A nemzetiségi létben történő megmaradás kérdésköre olyan terület, amellyel 10 Például étkezésben a hurut, illetve a hurutos leves megjelenítése, mely tapasztalatom szerint, egyaránt gyűjthető Gyergyószetmiklóson, de Szamosújvár környékén is. I I A kutatást a Kl055S6 számú, Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez című OTKA pályázat keretében végeztük. 12 Dr. KOS Károly kutatásai is ezekre az interetnikus kapcsolatokra irányultak, és gyűjtéseit gyakran végezte vegyes lakosságú településeken. 13 A szerző álláspontja, amelyet sem e kötet szerkesztői, sem a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vezetése, illetve Tudományos Tanácsa nem támogattak. 14 VARGA Sándor 2015. 87-100. 15 2015 tavaszán Maroslekencén még találtam ilyet. Kisebb méretű változatai még a marosi Mezőség magyar falvaiban is fel-fel tűnnek. GILYÉN Nándor (2005) két ilyen nagyobb méretű épületet említett, de ezek nyomát nem sikerült föllelnünk. 16 VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 51. kép 255. Vö: VERESS Sándor (1931) 4. ábra 331
