Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: Torockó, a néprajzi sztár
mi miatt jönnek, és ez milyen előnyökkel jár, valamint büszkék is népszerűségükre és „szenzáció-jellegükre” - tehát az egész beleivódott a közösségbe, és ma már természetesnek hat. Mindennek az indokai is elhangzottak már itt, és egészen egyértelmű útnak tűnik ez: valójában „néprajzi sztárok" ők, ez nem zavarja őket, mondhatni lubickolnak ebben a szerepben, és ezt tartják természetesnek. Mégis, amikor az ember eltölt egy kis időt, és bár turistaként, de mégis más szemmel érkezik visszajáróként a faluba, nagyon érdekes kis közösség körvonalazódik. Kiderül, hogy sok mindenben hasonló folyamatok zajlanak a világ bármely településéhez képest, mégis ez a település kiemelkedő szerephez jutott az idők során. Torockó körül több emblematikus történet-folyam, mítosz, közismertté váló elem szerveződik. Ezek erősen élnek az itt élők tudatában, mindenki „magába szívta az anyatejjel”, és tartozik ehhez egy egészséges büszkeség, torockói identitás. Valójában - minden nehézség ellenére - büszkék a településre, a közösségre, a múltjukra. Mindezek nem feltétlen alkotnak egységet a köztudatban. A bányászat és vasműves múlt tette lehetővé a népművészet magas szintre emelkedését: a megszerzett gazdagság által anyagilag képessé váltak a külcsíny alakítására; a hozzá kapcsolódó kereskedelem, aminek köszönhetően sokféle hatás érte őket; és a felszabaduló női munkaerő, mely így képes volt mindezeket megvalósítani a mindennapok népművészetében. Emellett a bányászat 19. század végi hanyatlása, az ezután meginduló megélhetési migráció, illetve a csökkenő jólét következtében alakult ki mindezen értékek konzerválódása: a lakókörnyezet modernizálódásának hiánya, amire még rásegített az etnikai zártság. Kimondható tehát, hogy a 20. századi stagnálás és a fejlődő folyamatok megrekedését követően a 21. század elejére a A turisták azért érkeznek a faluba, mert itt szép régiek a házak, még „élnek a népszokások”, szinte minden háznál látni festett bútort és régi, népviseletes fotókat a falakon, valamint erre rárakódik a mindig vonzó finom konyhaművészet - tehát a „vidéki élet, a vidék íze”. A már említett torockói büszkeségérzet az, ami mindezekből táplálkozva egységbe forrasztotta a közösség én-képét, és úgy alakult, hogy egy új korszakot nyitva ebből nyerik megélhetésüket. A torockói turizmus kiépülése A falusi turizmus a rendszerváltás után indult meg, először csak apró lépésekben: egy-két torockói a saját lakószobáját adta ki az arra járó vendégeknek. A turizmus lehetőségét pendítik meg már egy 1991 -es, egyszeri megjelenésű helyi újságban is: „Mivel a falu festői környezetben fekszik, magától adódik a lehetőség a turizmus fejlesztésére. De ami késik, nem múlik! Talán akad olyan vállalkozó szellemű társulat, amely Camping-tábort vagy turista szállót rendezne be a falut felkereső kirándulók fogadására. Egy ötletes és jól szervezett vendéglátó komplexum biztosan számottevő anyagi hasznot biztosítana a vállalkozóknak.”10 * És bár a komoly, nagyvállalkozói beruházás elmaradt, a turizmus mégis fellendült a családi vállalkozások szintjén. Mindeközben az 1990-es évek elején a Transylvania Trust Alapítvány szárnyai alá vette a településképet: indítványozta a falukép, az épületek műemlékvédelmi felújítását, majd karbantartását. Mindezen folyamatok sikeres eredményeképpen 1996-ban Torockó elnyerte az Europa Nostra díjat.11 A Torockó Értékvédő Program legfontosabb eredményének mondható, hogy a lakosság köztudatába beépült az értékőrzés fontossága: általánosan elmondható, hogy mindenki fontosnak tartja a régi házak és a műemléki környezet védelmét, az egyéni célokon túl közösségi célnak is tartják ezek megóvását. Olyannyira hatással volt ez a közösség tagjaira, hogy gyakran még azok a lakosok is, akiknek háza nem számít műemlék-jellegűnek, ők is igyekeznek az utcakép stílusához illeszkedő látványt kialakítani: fehérre meszelik a homlokzatot és az ablakkereteket zöldre festik az 1950-es években vagy később épült házakon is.12 A műemlékvédelem és a turizmus egymás mellett, kart karba öltve haladt, egymást erősítette a két folyamat: a lakókörnyezet értékének felfedezése és megmentése további lendületet adott a vendégfogadásnak is - a rendezett, értékes környezet vendégcsalogató volt a turisták számára. Emellett a műemléki karbantartások, helyreállítások is sokszor a turizmus miatt indultak meg egy-egy családnál, hiszen látták, hogy ez a turisták foga5. kép. Az egyik panzió terasza, háttérben a Székelykő (forrás: www.facebook.com) 10 TOROCKÓ — egyetlen szám, 1991. Összefoglalja Torockó ismertetőjegyeit, életét. Például: őstörténet, sziklasírok - temetkezési szokások, iskolatörténet, a vasbányászat és a kohászat története, népviselet, varrottasok, múzeum, farsangtemetés stb. I I Erről a munkáról és a folyamatokról lásd: FURU Árpád 2006. Elektronikusan az értékvédő programról: http://www.transylvaniatrust.ro/ index.php/hu/programok/torocko-ertekvedo-program/ 12 FURU Árpád 2007. 287. Lásd még erről: TAMÁSKA Máté 2015. 320
