Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: Torockó, a néprajzi sztár

Valóban, a tájat már régen, sokan leírták, kiemelték, így Jókai Mór az Egy az Isten című regényében holdbéli völgynek nevezi a tájat, a kopár sziklákat. „A térképen „To- rockó" névvel van e hely megjelölve. Egy sziklavölgy, melybe csak egy szűk folyamparton s egy bérchasadékon át lehet eljutni. Ez a két sziklakapu a völgy természetadta erőssége. Az északi bércoldalt egy őserdő borítja, a délre néző egy óri­ási kopár szirttömeg, messze fehérlő sziklagerinc, melyen egész a völgy lejtőjéig egy bokor sem látszik, itt-ott táton­gó odúktól megszaggatva. E meztelen fehér szikla adja az egész völgynek azt a holdtájképi mélaságot. Székelykőnek híják. ”2 4 "lorockó különleges falu. Történelmét tekintve sok minden érte, múltja legtragikusabb fejezeteként tartják számon az 1702-es rajtaütést a városon: az osztrák csá­szár helytartója, Rabutin tábornok és katonái november I 7-én éjszaka megrohanták a települést. A megfélemlí­tett lakosok a templomerődbe húzódtak, ahol később rabokká váltak. Leírja az eseményeket ORBÁN Balázs, de több szépirodalmi mű is született erről.5 Az ORBÁN Balázs által leírtakban a „durva ittas katonák" kegyetlen- kedtek a lakossággal, fosztogattak, és a „vad terrorizmus­nak" nevezett események során két fiatalembert ki is vé­geztek. A megfélemlítés eredményeként a torockóiak aláírták az ígéretet, miszerint mostantól földesuraiknak hű szolgái lesznek, beszolgáltatják a robotot és az adót, és nem lázonganak többé sorsuk ellen.6 Megfogadták azonban, hogy a tragédia emlékét nem felejtik: a vérál­dozatok emlékére házaik ablakkereteit vörösre festet­ték, melynek maradványai ma is fellelhetők néhány abla­kon (jelenleg azonban nagyon ritka, hiszen a legtöbb ház­nak újabb, zöld keretes ablaka van). Másik fontos és tragikus elem Torockó történetében a tűzvész: fennállása során több alkalommal is pusztított tűz a településen. Az eredeti, archaikus építészeti stílus a gerendafalú, faház-építkezés, zsindelyezett tetővel. A 'W 2. kép. Törockói ablakkeretek (BALÁZS-LEGEZA Borbála felvétele, 2016.) többszöri tűzvész után (és a jólétnek köszönhetően) a 19. század végén vált gyakorivá a kőépítkezés, melynek eredményeként kialakult a ma oly közismert torockói utcakép: a fehérre meszelt kőházak sora. A pusztítások­nak, az újrakezdés kényszerének köszönhető tehát ez a mára elhíresült, látványos kép. Több tűzvész is tarolt né­hány év különbséggel a város utcáin, melyek a különbö­ző településrészeket érintették. Az ezek utáni újjáépíté­sek során azonban már sorra az új „divat” szerint építet­ték fel a házakat, így alakulhatott ki a viszonylag egysé­gesnek mondható utcakép. Torockó különleges falu. Mindig megtalálta a megél­hetését az adott körülmények, lehetőségek között. A korai időkben a természet adottságaiból fakadóan föld­művelésre nem volt alkalmas a terület, azonban termé­szeti kincsei már akkor is igen gazdagok voltak: nemes­fém-bányászat, illetve főként vasbányászat nyújtotta meg­élhetését. Az ebből fakadó jólét tette lehetővé, hogy városi színvonalra tudott fejlődni a település, amely köz- igazgatását, híres unitárius iskoláját tekintve is kiemelke­dőnek mondható. Vastermékei Erdély-szerte a legkere­settebb vasportékák voltak, a kereskedelem révén lako­sai sokfelé jártak, világlátott emberek voltak. Városi ön­tudatuknak köszönhetően évszázadokon át igyekeztek megszabadulni a Thoroczkay család földesúri elnyomása alól: hosszú pereskedés zajlott a függetlenségükről, me­lyet egy I 785-ben megtalált, I 291 -es keltezésű szabad­ságlevél másolatával kívántak a javukra fordítani. Ebben az oklevélben szerepel a torockóiak osztrák eredete is, mely szerint Eisenwürzelből betelepített osztrák bányá­szok alapították meg a falut. Utóbb kiderült, hogy az ira­tot a kolozsvári jogügyi helyettes igazgatótól, Medve Mi- hálytól rendelték meg 500 forintért. A pereskedés során a legfontosabb kérdés nem merült fel: ha zz okirat máso­lat, Medve Mihály milyen eredeti oklevelet másolt át, és ezt hol lelte meg? Az előkerült irat, bár nem hozta el a torockóiak szabadságát, mégis tényként került be a jogi és társadalmi köztudatba az 1800-as évek során, míg leleplezésére az 1970-es években került csak sor7 (szo­kás szerint ez már kevésbé épült be a köztudatba). Az itt felsorolt elemek tették Torockót híressé, köz­ismertté, és csodálat tárgyává az elmúlt mintegy 150 év­ben. Mindezekkel pedig a torockóiak is tisztában vannak: mindenki tud mesélni a település történelméről, a dicső és gazdag vasműves múltról, a néprajzi értékekről és büszke német eredetükről (persze többnyire a cáfolat is­merete nélkül). KESZEG Anna megfogalmazásában: „To­rockó azért lehet Torockó, mert a torockóiak nagyon jól tud­ják és tudták magukról, hogy torockóiak. ”8 A sikertörténet azonban véget ért a 20. század elején - ez az évszázad egy elhanyagoltabb, kilátástalanabb kor­szaka a településnek, Erdély ékszerdobozának. A vas­4 JÓKAI Mór http://mek.oszk.hu/00800/00835/html/jokai6.htm Utolsó megtekintés: 2016. december 6. 5 IGNÁCZ Rózsa 1964. és GYALLAY Domokos 1934. 6 ORBÁN Balázs 1982. 369-371. 7 JAKÓ Zsigmond 1989. 8 KESZEG Anna 2015. 9. 318

Next

/
Oldalképek
Tartalom