Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán

A bukaresti hatalom az 1970-es évektől kezdődően már nemcsak a hazai városok szerkezetét, épített örökségét szándékozott erőszakos eszközökkel átrendezni, hanem a hosszú időn át organikusan változó, hagyományos falusi építészet emlékeit is. Mielőtt sor került volna a gyökeres falurendezésre, szisztematizálásnak nevezett falu- rombolásra, a központi és a helyi intézmények fiatal szakemberekkel dokumentáltatták Háromszéken is az épített örökség legjelentősebb és legjellegzetesebb helyi emlékeit. MURADIN Katalin, a kolozsvári műszaki egyetem tanáraként 1978-ben és 1979-ben diákjaival együtt végzett terepkutatásokat Háromszéken, ahol összesen 109 településen mérték fel szakszerűen a népi építészet helyben fennmaradt emlékeit." A szerző által irányított munkacsoport tagjai helyszíni kutatásaik során elsősorban azokra a falvakra összpontosítottak, melyek festői természeti környezetben feküdtek, gazdag épített örökséggel rendelkeztek, tehát nagyszámú turistát tudtak vonzani. A kutatás eredményeit MURÁDIN Katalin előbb egy Bukarestben, 1984-ben megvédett, román nyelvű doktori dolgozatában foglalta össze, melynek magyarra fordított, rövi- debb változata nemrég jelent meg Sepsiszentgyörgyön.12

A szerző Háromszék területét hét belső karakterisztikus egységre tagolta: I. Kézdivásárhely és környéke (Kéz- diszék), 2. Kovászna - Zágon (Orbaiszék) övezete, 3. Bárkány és környéke, 4. az Olt mente (Sepsiszék), 5. Uzon - Lisznyó környéke (Sepsiszék), 6. Köpec - Bölön övezete (Miklósvárszék), 7. Erdővidék hajdan Udvarhelyszékhez tartozó vidéke.13 Ezt a területi felosztást a szerző elsősorban a vidéken pontosan dokumentált házak alaprajza, anyaghasználata, tömege és kifejezési formája, homlokzata és díszítőmotívumai, telekbeosztása, gazdasági épületei, kapuzata és kerítése alapján alakította ki. MURÁDIN Katalin kiadványában egy 1925-ben épült, zárt középereszes, első- és hátsó házból, közöttük kamrából és zárt ereszből álló, féltornácos zabolai boronaház homlokzatáról és alapszerkezetéről közölt rajzot.14

Ugyanennek a központi kezdeményezésnek a hatására került sor egy másik alapos, átfogó és rendszeres építészeti felmérésre, melyet ZAKARIÁS Attila vezetett az 1980-as évek elején, de a munkacsoport eddig csak múzeumi kiállítás keretében mutatta be háromszéki eredményeit, tehát még nem összegezte és nem publikálta a helyszínen készített szakszerű felmérések és dokumentumértékű fényképek tanulságait.

Az 1989-es rendszerváltozást követő évtizedekben magyarországi szakemberek (BALASSA M. Iván, SARU- I

Dl SEBESTYÉN József) kezdeményezésére és vezetésével Háromszéken (például Erdővidéken, Felső-Három- széken) is végeztek különböző építészeti felméréseket, azonban eredményeikből viszonylag nagyon kevés publikáció látott nyomdafestéket.15 Kiemeljük, hogy az utóbbi évtizedben elsősorban a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársai végeztek rendszeres felméréseket a vidéken, s terepkutatásaikkal voltaképp előkészítették a Múzeumban tervezett Erdély tájegység megvalósítását.16 Elsősorban KONYA Ádám korábbi kutatásaira és eredményeire támaszkodva NAGY Balázs szerkesztett rövid leírásokkal, kiváló alaprajzokkal és színes fotókkal illusztrált kötetet a háromszéki lófő családok udvarházairól.17

Erdély és azon belül Székelyföld népi építészetének történeti változását és területi tagolódását nemrég FURU Árpád foglalta össze doktori disszertációjában és egy, az Ethnographiában megjelent nagyobb tanulmányában.18 Módszeresen előkészített és végzett saját terepkutatásai alapján Háromszék népi építészetét három belső területi egységre (Erdővidékre, Alsó-Háromszékre és Felső-Há- romszékre) tagolta. Kiemelte, hogy Erdővidék építészete elsősorban kuriális és szász hatásra alakult, de ott Al- só-Háromszék, Barcaság és a Homoród mente számos sajátos eleme is megtalálható. Véleménye szerint Alsó- Háromszéket erős barcasági és kuriális hatások érték, míg Felső-Háromszék falvaiban leginkább a mezővárosi (Kézdivásárhely) és a kisnemesi építészet elemei voltak meghatározók. A 19. század végétől és a 20. század elejétől kibontakozó polgárosodás hatására pedig Kézdi- és Orbaiszéken egy olyan háztípus alakult ki, mely organikus kapcsolatban állt a korábbi háromhelyiséges és középereszes házakkal is.”

Az eddig megjelent közlemények szerzői azt hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rétegek (főnépek, lófők, gyalogok, jobbágyok, értelmiségiek és kézművesek) Háromszéken minden korszakban sajátos ház- és lakáskultúrát alakítottak ki. A székelyföldi kutatók közül ezt a kérdéskört SZŐCSNÉ GAZDA Enikő elemezte és értelmezte szakszerűen, írott források (háromszéki hozománylevelek) segítségével nemrég megjelent disszertációjában.20

A Basa és a Mikes család alapvetően meghatározta Zabola gazdasági, társadalmi és egyházi életét. Mindkét famíliának már a 17. század elején kőből és téglából épített, főbejáratánál portikusszal díszített, u-alakú udvarháza volt.21 A lófő családok Zabolán is rendszerint a főI I MURÁDIN Katalin 2009. 228-233.

12 MURÁDIN BEYER Katalin 2016.

13 MURÁDIN BEYER Katalin 2016. I I.

14 MURÁDIN BEYER Katalin 2016. 48.

15 BALASSA M. Iván 2011., 2014., 2015., 2016. SEBESTYÉN József 1999.

16 CSERI Miklós 2009. 57-66., VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 227-268., BÚZÁS Miklós- VASS Erika 2011., BERECZKI Ibolya 2013.

17 NAGY Balázs 2011.

18 FURU Árpád 2015., 2016.

19 FURU Árpád 2016.

20 SZŐCSNÉ GAZDA Enikő 2006., 2007., 2015. 97-150.

21 ORBÁN Balázs 1869. 139-141., KÓNYAÁdám 2014. 222-223.

304