Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
POZSONY FERENC: A ház és lakáskultúra változása a háromszéki Zabolán
Pozsony Ferenc A HÁZ- ÉS LAKÁSKULTÚRA VÁLTOZÁSA A HÁROMSZÉKI ZABOLÁN A néprajzkutatók már a 19. század végén hagyományaitól eltávolodott, korán polgárosult vidéknek tartották Háromszéket, éppen ezért viszonylag kevesen kutatták rendszeresen a térség népi kultúráját, annak hagyományos építészetét és lakáskultúráját.' Dolgozatomban röviden felvázolom előbb a háromszéki épített kultúrával kapcsolatos eddigi kutatások eredményeit, majd röviden egy orbaiszéki falu ház- és lakáskultúrájának változását mutatom be a szakirodalom és saját helyszíni gyűjtéseim alapján. A magyar etnográfusok és értelmiségiek (HUSZKA József, MALONYAY Dezső, CS. SEBESTYÉN Károly, SZINTE Gábor) csak a 19. század végétől kezdtek érdeklődni a székelyföldi, a háromszéki népi építészet és díszítőművészet emlékei iránt, amikor a szecesszió keretében jellegzetesen magyar nemzeti építészetet és művészetet szándékoztak megteremteni. Abban a korszakban elsősorban a legősibb, keleti eredetűnek vélt épülettípusokat, párhuzamokat kerestek és mutattak be. Kiemelten foglalkoztak a székelyföldi sarokereszes házak szerkezetével, berendezésével, valamint a fából faragott, vízszintes gerendákkal összekötött, födött kapuzatok és sírjelekként fennmaradt kopjafák eredetével, párhuzamaival és ornamentikájával.1 2 3 4 A 20. század elején BÁTKY Zsigmond és KÓS Károly elemezte a székelyföldi ácsolt boronaházak jellegzetes építési technikáit, szerkezetét, berendezését, tűzhelyeit az összmagyar és az erdélyi építészet keretében.5 A két világháború közötti évtizedekben többen (például: ROE- DIGER Lajos, CS. SEBESTYÉN Károly, SZABÓ T. Attila és VISKI Károly) vizsgálták a székely porták bejáratát díszítő kapuzatok eredetét, szerkezetét, ornamentikáját, területi változatait és külső párhuzamait.'1 A második világháborút követő évtizedekben dr. KÓS Károly és VÁMSZER Géza elsősorban terepmunkára, B. NAGY Margit és SZABÓ T Attila pedig levéltári kutatásokra alapozva mutatta be a székelyföldi népi és mezővárosi építészet alapvető sajátosságait, jellegzetes alkotásait, annak eredetét, változatait és alakulását.5 BEN- KŐ Elek még az 1970-es években kezdeményezett Székely keresztúron és környékén olyan régészeti kutatásokat, melyek teljesen új kontextusba, időrendbe helyezték a székelyföldi népi és magas építészet kialakulásával, kölcsönhatásával és történetével kapcsolatos ismereteinket.6 Kiemeljük, hogy a Magyar Néprajzi Atlasz terepen gyűjtött anyagát első ízben BARABÁS Jenő dolgozta fel, majd egy 1973-ban megjelent tanulmányában az atlasz adataira, térképlapjaira támaszkodva vázolta fel a székely ház alaprajzának általános sajátosságait és változását.7 BORSOS Balázs a rendszerváltozás után végezte el a Magyar Néprajzi Atlasz adatainak, térképlapjainak számítógépes feldolgozását, majd annak tükrében elemezte és értelmezte a magyar népi kultúra regionális struktúráját. A kulturális tényezők sorában megkülönböztetett figyelemmel vizsgálta, hogy az építkezés, az életmód és a lakáskultúra milyen szerepet játszott a népi kultúra térbeli tagolódásának alakulásában, vagyis a lakó- és a gazdasági épületek hogyan tükrözik, reprezentálják egy-egy nagytáj, régió, kistáj alapvető, egyedi kulturális sajátosságait.8 Közvetlenül a második világháborút követő háromnégy évtizedben KÓNYA Ádám végzett szerteágazó építészeti felméréseket különböző háromszéki településeken. Terepkutatásai során kiváló fényképeket és vonalas rajzokat készített, pontosan dokumentálta az addig fennmaradt udvarházakat, kisebb kastélyokat, templomvárakat, haranglábakat és kapuzatokat. Az érdeklődők sokáig csak helyi újságokban (Megyei Tükör, Háromszék) és múzeumi évkönyvben (Aluta) megjelent rövid cikkeiből ismerhették meg eredményeit. Az utóbbi években két kötetben is közölték KÓNYA Ádám korábban szétszórtan megjelent írásait, szakszerű rajzait és fényképeit.9 Dr. KÓS Károly ugyanazokban az évtizedekben vizsgálta meg, hogy egy erdővidéki festőasztalos család, a vargyasi Sütő dinasztia hogyan hatott a vidék lakáskultúrájára több évszázadon átívelő működésével.10 1 KOSA László 1990. 363-366., JAKAB Albert Zsolt-KINDA István 2012. 58-70. 2 HUSZKA József 1895., MALONYAY Dezső 1909., CS. SEBESTYÉN Károly 1905., 1923., 1939., 1941., SZINTE Gábor 1909-1910. 3 BÁTKY Zsigmond 1930., KÓS Károly 1929. 647-659. 4 ROEDIGER Lajos 2013., CS. SEBESTYÉN Károly 1923., 1939., SZABÓ T Attila 1939., VISKI Károly 1929. 5 Dr. KÓS Károly 1972b., VÁMSZER Géza 1977. 209-222., B. NAGY Margit 1958., 1970., SZABÓ T Attila 1977., 1980a., 1980b. 6 BENKŐ Elek - UGHY István 1984., BENKŐ Elek- SZÉKELY Attila- GÁL Erika 2008., BENKŐ Elek 2012. 7 BARABÁS Jenő 1973. 8 BORSOS Balázs 201 I. I. 169-178, II. 64-75. 9 KÓNYA Ádám 2010., 2014. 10 Dr. KÓS Károly 1972a. 303
