Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
VASS ERIKA: Egy templom, két gyülekezet Fiatfalván
Vass Erika EGY TEMPLOM, KÉT GYÜLEKEZET FIATFALVÁN Bevezetés Erdély kapcsán sokat emlegetjük az unitárius vallást, mivel e terület volt születésének bölcsője, ám mégsem tudunk eleget róla. A 16. századi Erdélyt mint a vallási sokszínűség és türelem földjét szokták említeni,1 hiszen 1568- ban "lordán mondták ki a vallásszabadságot. Ettől számítják az unitárius vallás megszületését, majd az 1571. évi marosvásárhelyi országgyűlés végzése révén került törvényesen a bevett vallások közé.2 Vajon milyen a felekezetek együttélése, hogyan működött és működik a mindennapi gyakorlatban ez az elv? Néprajzkutatóként erre kerestem a választ. 2006-ban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum leendő Erdély épületegyüttesének előzetes telepítési koncepcióját BÚZÁS Miklós főépítésszel dolgoztuk ki,3 központi elemeként egy másolatban fölépülő unitárius templommal. A Múzeumban ugyanis már áll római katolikus, görög katolikus és református templom, illetve a fenti okok miatt az unitárius vallás az, amely létrejöttével szorosan kapcsolódik Erdélyhez. 2008 nyarán BÚZÁS Miklós főépítésszel és építész szakos egyetemi hallgatókkal öt székelyföldi unitárius templomot mértünk fel (Újszékely, Székelyszentmiklós, Cse- kefalva, Fiatfalva, Nyárádgálfalva).4 Fiatfalva temploma azért is különleges, mert azt közösen használják az unitáriusok és a reformátusok. Az építészeti dokumentumok bekerültek a Múzeum adattárába.5 MIHÁLY Ferenc és DOMOKOS Levente restaurátorok a kiválasztott templomok festett faanyagát átvizsgálták, ám az unitárius vallás teljesebb bemutatásához néprajzi kutatásra is szükség volt. Az intenzív munka a KI05556 sz. OTKA (NKFI) kutatás és a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával 2012-ben vette kezdetét. Az Unitárius hitélet székelyföldi lokális kultúrák tükrében címet viselő kutatásom keretében a már említett öt székelyföldi településen és Ho- moródalmáson végeztem mélyreható vizsgálatot az unitáriusok körében. Kutatásom két pillérre épült: egyrészt a fennmaradt egyházi iratokat tanulmányoztam, másrészt az adott településen élőkkel készítettem interjúkat és résztvevő megfigyelőként igyekeztem megismerni ünnepeiket, hétköznapjaikat. 1 A kifejezést MOHAY Tamás járta körül. MOHAY Tamás 2007. 61 -78. 2 SÍMÉN Domokos 1996. 219. 3 VASS Erika-BUZÁS Miklós 2007. 227-268. Lefényképeztem az egyes parókiákon őrzött iratokat, ennek köszönhetően nagyon sokrétű forrásanyagot gyűjtöttem össze. így például a gondnokok által vezetett számadási jegyzőkönyvek évről évre részletesen dokumentálták a kiadásokat és bevételeket, a presbiteri jegyzőkönyvek pedig a gyűléseken fölmerült kérdésekről és döntésekről tájékoztattak. Persze a dokumentumok forrásértéke nem egységes, vannak szűkszavúak, melyek a bennem fölmerült kérdésekre nem adtak választ, de vannak olyanok is, melyekből aprólékos kép tárult elém az egykori eseményekről. A források egyenetlenségének okai között a politikai eseményekről is szólnom kell. 1848- ban, majd 1916-ban a román betörések során is semmisültek meg iratok, illetve az államszocializmus idején sok dokumentumot vittek el az egyházközségektől. A parókiákon talált iratok mellett nagy segítséget jelentettek az 1693-1923 közötti vizitációs jegyzőkönyvek, melyek a Magyar Unitárius Egyház Kolozsvári Gyűjtőlevéltárában találhatók. Eleinte ugyan ezek elég szűkszavúak voltak, de 1789-től kezdődően bőséges adattal szolgáltak számomra. A vizsgálatot vezetők leírták az eklézsia tulajdonában lévő ingatlanokat (a templomot, a pap és a kántortanító portáján álló épületeket), az ingó javakat (klenódiumokat, a templomnak ajándékozott textíliákat), kitértek az egyházközség földjeire és a sajátos problémákra is. Az 1789. és 1801. évi jegyzőkönyvek lebontott, másutt meg nem örökített templomokról is tartalmaznak leírást, ezáltal nyújtva biztos pontot a festett kazettás mennyezetű templomok eltűnéséhez vagy a később beolvasztott harangokhoz. 1910-ben az unitárius egyház vezetősége minden lelkésszel megíratta egyházközsége történetét, a dolgozatokat a kolozsvári levéltárban találtam meg. Ebben a lelkészek olyan dokumentumokra is hivatkoztak, amik azóta már megsemmisültek, így ezek a művek jelentették az összekötő kapcsot a múlt és a jelen között. Az unitárius iratok mellett csekefalvi, újszékelyi, fiatfalvi református és homoródalmási római katolikus forrásokat is bevontam, hogy ugyanazon településről többféle szemszögből tájékozódhassak. A vizsgált települések 4 Az öt templomot egy nagyobb körből válogattuk ki, amit 2007-ben az általam szerkesztett kérdőívvel DOMOKOS Levente készített elő. DOMOKOS Levente 2007. Az építész hallgatók: BORDI Beáta, BORS Eszter, BÖRÖCZ Péter, ERŐS Tamás, GULYÁS Gergely, LEPOSA Kata, NÉMETH Diána. 5 SZNM-MNEA A-5329-5334 és A-6718-6723. 289
