Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Szilágysági lakóházak és gazdasági épületek az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz tükrében
Bogdándon a tapotó zsákból kikerülő törköly neve mórit, amit a medve sajtó „montos ládá”-jába raktak át. Medve a prés mintegy 8 m hosszúságú bálvány-gerendájának szilágysági neve. A medvét tartó járom (két oszlopból és kötőfából álló ácsolat) a földön fekvő, to/pnak nevezett széles gerendába volt becsapolva. A talpon helyezkedett el a montos láda (présláda). Sajtolás közben a láda deszkafalán fúrt lyukakon át folyt ki a szőlő maradék leve, amit a talpon kimélyített melence fogott fel. Onnan a must egy cseberbe csurgott ki, melyet a talp mellé, a melence csurgója alá helyeztek. A medvesajtó talp része mintegy 4 m hosszú volt. A bogdándi medvesajtóhoz a préselést elősegítő facsavar nem tartozott. Facsavaros sajtó Bogdándon és Désházán nem létezett. A sajtolást kizárólag a medve és a rá akasztott sú/yok, azaz nagy kövek súlyával érték el. Használat előtt a medvének a talpon túl nyúló végét csigával láncon felhúzták annyira, hogy a montos láda fedelét lenyomó sasfát elhelyezhessék alatta. Azt követően ráeresztették a medvét, majd még súlyokat is függesztették rá a nyomás fokozására. A csavaros orsó hiányán kövek súlyával segítettek. Désházán szintén medvesajtót használtak. A főfa végére ott is köveket függesztettek. Olykor még az emberek is rákapaszkodtak, hogy növeljék a montra (törkölyre) nehezedő nyomást. A sajtó medvének nevezett nagy gerendáját, amikor nem volt használatban, sasfával támasztották alá.56 A bálványos borsajtó Erdély egyes szőlővidékein medveprés nek nevezett változatára a korábbi szakirodalom is felfigyelt. Nagyenyed vidékén honos facsavaros változatáról kiváló rajzot közölt VINCZE István tanulmánya. Ugyanott tárgyalta a főfás borsajtók másik változatának, a főként Sopron, Pozsony, Mór, Buda német szőlőművelésében megőrződött ún. kőhúzós, kősúlyos préseknek az altípusát is. A medveprés kapcsán felvetette, hogy erdélyi elterjedése a nyugatról települt szász lakossággal hozható összefüggésbe. Erdélyben a borsajtó elhelyezésére lábas színek, fészerek szolgáltak, szemben a dunántúli borvidékek présházaival, hajiokaival. A főfás sajtó újabb változatai között említette az ún. láncos prést, amelyen a főfa emelését és lefelé húzatását nem orsóval, hanem a kétkarú emelő elvén működő palló terhelésével oldották meg. A kőhúzós és láncos prés formáját Lenti (Zala m.) és Neszmély (Komárom m.) sajtóinak fotójával, típusrajzával dokumentálta.57 58 59 Bogdánd és Désháza csavar nélküli medvepréseinek formai változata és működése ezek ismeretében rekonstruálható. KOS Károly medveprés néven közli Vérvölgyről (Zsi- bói járás) egy 1837-ből való bálványos borsajtó rajzát. A gépezet abban tér el a Tövisháton használt főfás borsajtótól, hogy különálló nagy facsavar, sróf is tartozott 13. kép. Borsajtó 1837-ből. Vérvölgy (KÓS Károly rajza, KÓS Károly 1974. 13.) hozzá. A törkölyláda neveként a présláda nevet adja meg, a „bálvány” neve Vérvölgyön is medve, a tartóoszlopoké pedig járom.se 1942-ben facsavarral működő medveprést fényképeztek Szilágyballán, rajzoltak le Szilágy- kövesden is. Kémeren csak néhány gazdának volt szőlőprése. Típusát tekintve a középorsós, felül hajtós prést használták. Az orsó neve csavar, a törkölyládáé: kosár. Krasznán is csupán néhány gazdának volt prése, a többiek kölcsü (kölcsön) présen dolgoztak. A tárgytípusok közül az MNA I. számú, azaz a középorsós, alulhajtós gépezetet jelölték be. Mindkét kutatóponton gyárilag előállított 20. századi, vascsavaros eszközről lehet szó.5’ Az Érmelléken medveprésről nincs adat, az 1910-es évekig középorsós, facsavaros borsajtókat használtak. A csömöszölő fával, majd darálóval összezúzott szőlőt kártus sál belemérték a borzsákba, majd a bornyomó kád ban taposták A szőlő leve a mustos dézsába folyt, ahonnan Uhun át töltögették a hordóba. Szokásban volt a kisajtolt törkő (törköly) elvermelése. Tavaszig történő erjedése után pálinkát főztek belőle.60 Eszak-Bihar számos településén (Konyár, Derecske, Hencida stb.) a törkölyt a szőlőskert végében ástak egy négysarkos gödröt a törköly elföldeléséhez. Szőlőlevelet tettek a gödör fenekére, majd a törkölyt „beleverték”. A törköly fölé is szőlőlevelet raktak, majd földet raktak rá vastagon és ledöngölték. Földkupacot formáltak a törköly fölött, amiről az 56 PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtése 1967-ben. MNA I. 36. témalap, R/26 Bogdánd, R/25 Désháza. 57 VINCZE István 1958. 6-10. 58 KÓS Károly 1974. 13. A bálványos borsajtó erdélyi elterjedéséhez lásd még a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattárát. F 90.326 (Szilágycseh), F 89. 372-373 (Szilágyballa), Táj- és Népkutató gyűjtése, Arató János rajza (Szilágykövesd). 59 PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtése 1969-ben. MNA I. 36. témalap. R/33 Kémer, illetve KARSAY Erzsébet és KÓSA László gyűjtése 1966-67- ben Krasznán. MTA Néprajzi Kutatóintézet archívuma. 60 VARGA Gyula 1976. 82., 83-84, 88. 282
