Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

PALÁDI-KOVÁCS ATTILA: Szilágysági lakóházak és gazdasági épületek az 1960-as években a Magyar Néprajzi Atlasz tükrében

I. kép. Szalmafedelű ház. Désháza (PALÁDI-KOVÁCS Attila felvétele, 1967., MTA Néprajzi Kutatóintézet F 30 435)

födém nélküli pitvaron át a padláson terjengett vagy a pitvar hátsó része fölött épített kupolás szikrafogón át jutott a padlástérbe. A Szilágyság nagyobb részén a szabadkémény ismeretlen, bár a szakirodalomban „kupolás szikrafogónak'' nevezett szikrafogó és füstterelő, füstelvezető épületelem éppúgy az eresz-pitvar helyiség hátsó részén helyezkedett el, mint a szabadkémény. A szilágysági lakóház hármas tagolása, a szoba+pitvar+kamra beosztás megfelelt az alföldi ház alaprajzának. A pitvar előtt gyakori volt az elkülönült előtér, ahonnan három helyiségbe nyílt bejárat. A szilágyi pitvarban gyakran állt alacsony boglyaformájú vagy szögletes kemence. Főzni azonban nem ott, hanem a ház-beli kandalló ban szoktak, amit a régi Kraszna megye és a Tövishát falvaiban inkább sátor, sátorkemence, kaskemence néven ismertek.6

2. kép. Sátoros kemence tüszejjel. Désháza (GÖNYEY Sándor felvétele, 1942., Néprajzi Múzeum F 89 456)

A szilágysági lakóházak falazatát vizsgálva megállapítható, hogy a kőfal és a nádfal a régi Kraszna megye területén, a Felső-Berettyó vidékén és a Tövisháton teljesen ismeretlen. Krasznán, Kémeren a boronafalnak és a zsilipeléssel készült gerendavázas falszerkezetnek sem volt már emléke az 1960-as években. Bogdándon az 1840- 50-es években még épültek faházak, Désházán az 1900- as évek elején még gyakori lehetett a faház, néhány még az 1930-as években is fennállt, de a „boronafal” megnevezést csak rákérdezésre említették. Mindkét településen a paticsfalnak nevezett sövényfal gyakoriságát hangsúlyozták. Bogdándon a paticsfal egymástól 2 m távolságra földbe ásott tölgyfaoszlopokkal (ágasok) vagy talpakba (talpgerenda) csapolt sasokkal (oszlopok) épült. Az oszlopokat a talajszinttel vagy a talpgerendával párhuzamosan, vízszintesen fekvő folyógerenda fogta keretbe. Karvastagságú rudakat, vízszintesen fekvő riglifákát erősítettek csapolással vagy nagy szögekkel az oszlopokra, kb. 50-60 cm távolságra egymástól. A talajtól vagy a talpgerendától 3-4 sor riglifa (Désházán paticskötés) közé fonták be függőlegesen a pat/csnak mondott, gyermekkar vastagságú, kb. 220-250 cm hosszúságú husángokat. Amikor a fonással elkészültek, kívül-belül betapasztották előre meggyúrt sárral. Amikor a sárfal megszáradt, fehérre meszelték. A ház sarkain azonban Désházán kilátszott a gömölye fa, a házat tartó ágas vagy sas, a Bogdándon lábfa néven is említett oszlop.7 Krasznán és Kémeren a paticsfal néven ismert sövényfal szintén gyakori volt; Kémeren „A régi házak többsége abból volt.” Szilágynagyfalun a paticsból készült ház az 1859. évi tűzvészig volt gyakori, de egyes utcákban még a 19-20. század fordulóján is készítettek ilyen hajlékokat. „A talpgerendákba felállított sasok közé vízszintesen úgynevezett riglifákat helyeztek, amelyeket függőlegesen fűzfavesszővel befontak. Ezt meggyúrt sárral kitöltötték, kívül-belül több rétegbe megtapasztva elég szilárd falat nyertek.”8 Az idézetből látható, hogy a Szilágy megyei ku-tatópontokon még a tárgynevek is azonosak. A paticsfal kései történetéhez tartozik, hogy a szatmári tájakon még az 1972. évi nagy árvíz idején használatban volt. „A teljes összeomlásnak csak a régi pacsit falas házak állottak ellen. Az árvíz a tapasztást kimosta, de a ház a helyén maradt, csupán a ta- pasztást kellett pótolni.”9 Ez a falanyag és technika a Szilágyságot is magába foglaló „szamosi házterület” (más néven „nyugat-erdélyi és partiumi házvidék”) lényeges ismérvei közé tartozik. BARABÁS Jenő összegző megállapítása szerint „Uralkodik itt a sövényfalú ház, amely részint talpas-, részint cölöpvázas. A másutt csak kivételesen ismert függőlegesen font sövényfal itt hangsúlyos. Erdőben gazdagabb részein boronaházak is voltak.”10

6 BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 108-109., 172.

7 PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtése 1967-ben. MNA II. 52. témalap. MTA Néprajzi Kutatóintézet Archívuma. R/25. Désháza, R/26. Bogdánd.

8 MAJOR Miklós 2002. 127-128.

9 GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 60.

10 BARABÁS Jenő—GILYÉN Nándor 1987. 172. A cölöpvázas sövényfal halványuló emlékét a fent említett Bogdándon és Szilágynagyfaluban is feljegyezték. Lásd ehhez: BEKE György 1976. 171.

274