Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BODÓ SÁNDOR: Magyar múzeumok az első világháború idején
ták lezárni.54 Kőszeghy igazgató Kassáról pedig már január 19-én táviratilag jelentette, hogy az „elrejtett tárgyak legcsekélyebb károsodás nélkül elővétettek, részletes jelentés útban. ”55 A kassai igazgató alapos jelentése nehezményezte, hogy eljárása aggályokat okozott, pedig ő a reá bízott „műtárgyak épsége fölött őrködött”. Az utasítást azonban teljesítette, s 1915. január 22-én már a tárgyak legnagyobb része visszakerült eredeti helyére. Hozzátette viszont, hogy „esetleges újabb veszély esetén” a biztonságot nyújtó rejtekhelyek már nem lesznek használhatók, mert „a tárgyak visszahordásánál már napszámosokat kellett igénybe venni.”56 A múzeumi tárgyak biztonságos elhelyezésének kérdése még később is villongásra adott okot. Kőszeghy kassai igazgató újabb levéllel fordult 1915. március 6-án a Főfelügyelőséghez, amire Mihalik félhivatalos utasítást közölt a biztonságba helyezendő tárgyakkal kapcsolatban. Az igazgató erre kérte, hogy Mihalik az utasítást „hivatalos rendelet alakjában megismételni” szíveskedjen. A lényeg az, hogy a helyben történő elrejtés helyett a Főfelügyelőség a tárgyak Budapestre szállítását tette kötelezővé. Szalay Imre pontos válasza szerint „veszély fennforgása esetén Budapestre felszállítandó és itt biztonságba helyezendő ...a múzeum legértékesebb tárgyai sorából" kiválasztandó „néhány darab, megfelelő erősségű faládába csomagolva".57 1916 novemberében Fejérpataky László azonnal Nagyváradra küldte Varjú Elemért, a Nemzeti Múzeum osztályigazgatóját, hogy az ottani múzeumban lévő un. „állami letéteket” azonnal csomagolja be és küldje Budapestre. Varjú később jelentésében közölte, hogy minden fontos tárgyat, köztük az Ipolyi-féle gyűjtemény minden jelentős darabját is elcsomagolták, s küldik Budapestre.58 Különös események sora a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1916-os őszi története. CSUTAK Vilmos a múzeum alapításának ötven éves jubileumára, 1929- ben kiadott kötetben lakonikusan csupán annyi jegyezhetett fel, hogy az 1914 nyarán kitört világháború nyomán fellépő anyagi és személyi gondok súlyos akadályokat gördítettek munkájuk folytatása elé. A Székelyföld nagy részével együtt Sepsiszentgyörgy is hadszíntérré változott, s a múzeum épületét katonai járványkórház céljaira vették igénybe 1920 tavaszáig. Ebben az időben a múzeumi tevékenységet „csaknem teljesen be kellett szüntetniük”.59 1916. augusztus 27-én román csapatok törtek be Erdély területére. Szeptember 4-én már Sepsiszentgyör- gyöt veszélyeztették. Csutak Vilmos, a múzeum igazgatója október 22-én Kolozsvárról keltezett jelentést írt Majovszky Pálnak, a kultuszminisztérium miniszteri tanácsosának a világháború alatt történt román betörésről, s 54 MNLOL. K 736. 62. doboz. 48. irat. 1915. 01. 22. 55 MNL OL. K 736. 62. doboz. 35. irat. 1915.01. 19. 56 MNL OL. K 736. 62. doboz. 51. irat. 1915.01.25. 57 MNLOL K 736. 62. doboz. 217. irat. 1915.03.08. 58 MNL OL. K 736. 66. doboz. 748. irat. 1916. II. 15. 59 CSUTAK Vilmos 1929. 17. a múzeum helyzetéről. Jelentette, hogy már a világháború kitörése után megállapodott László Ferenc múzeumőr kollégájával, hogy ellenséges betörés esetén a múzeum anyagából „mit fogunk hazulról elszállítani és biztonságba helyezni”. Augusztus 23-án délután a város polgármestere bizalmasan felszólította, hogy jelentse be, a Romániával való háborúnk esetén mennyi és milyen súlyú ládát és hány múzeumi tisztviselőt kíván a hatóság segítségével elszállíttatni. Csutak igazgató augusztus 25-én közölte a polgármesterrel, hogy 35 métermázsa súlyú, 27 múzeumi ládát, 2 tisztviselőt és 2 métermázsa tisztviselői poggyász elszállítását kéri. Már csaknem készen voltak a csomagolással, amikor augusztus 28-án reggel 4 órakor egyik tanítványa azzal a hírrel ébresztette fel, hogy „az ojtozi, bodzái és tömöri szorosokon az oláhok betörtek”. A város kiürítését a hatóság reggel 9 órára elrendelte. Csutak Vilmos és László Ferenc kérték a ládák elszállítását, de vonatot nem kaptak. A nagyajtai járásból próbáltak szekereket rekvirálni, eredménytelenül. Csutak végül kénytelen volt mindazt a sok értéket otthagyni az ellenség könnyű zsákmányának, amiért nemzedékek küzdöttek, s nyolc hosszú éven át ő is rengeteget dolgozott. A ládák egy részének tartalmát kiürítette, el-dugdosta, s délután egy órakor otthagyta a múzeum, a kollégium és saját háza minden vagyonát. „Hátamon a kollégium és múzeum értékpapírjaival és takarékpénztári könyveit tartalmazó hátizsákkal átléptem a múzeum küszöbét, hogy a már üres városból, melynek kulturális intézményeiért évek hosszú során át önzetlenül dolgoztam, vérző szívvel, kifáradtan egymagám távozzam s a hegyeken át társaim után biztosabb helyre meneküljek." Csutak szerint „a brassai csata után” Szádeczky Lajos kolozsvári egyetemi tanár arról tájékoztatta, hogy a múzeum épületét bezárva találta. A román megszállás idején a városban maradtak szerint az „oláh parancsnokság a múzeumot állandóan katonákkal őriztette”. Kühlbrandt „brassai szász gimnáziumi tanár” pedig arról informálta, hogy „az oláh parancsnokság a múzeumot nem bántotta, s a gyűjteményeket nem rabolta ki. Kühlbrandt kollégámnak t. i. Tzigara-§amurcas bukaresti néprajzi múzeumi igazgató, ki a brassai u. n. Fekete-templom szőnyegeit s a Székely Nemzeti Múzeum unikum anyagát is leltározta, s kit e feladattal a román kormány bízott meg, miután őszinte meglepetését fejezte ki a múzeumunk különböző gyűjteményeinek gazdagsága felett, azt a nézetét is kifejezte, s állítása szerint e nézetének az illetékes polgári és katonai hatóságoknál is érvényt szerzett, hogy az erdélyi műkincseknek csak az eredeti helyükön, így a Székely Nemzeti Múzeumban és nem Bukarestben van helye, s éppen azért a múzeumot állandóan őriztette s a gyűjtemények esetleges kifosztását is megakadályozta. ” Csutak Vilmos ehhez 180