Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)
BODÓ SÁNDOR: Magyar múzeumok az első világháború idején
ludy-ereklyéket. Azok vételi ajánlatát esetről esetre terjessze elő a Főfelügyelőségnek. Radisics Jenő felügyelő a jelentés alapján arra tett javaslatot, hogy „nyomatékosan figyelmeztessék (Darnayt), hogy mint magánember, nem gyűjthet olyan tárgyakat, amit az Állami Darnay Múzeum gyűjt. ” Mihalik felsorolta a gyanús nyugtákat, melyek tisz- tázandók volnának. Darnay a múzeum kiállítási szekrényeiért 5.068 koronát számolt el, de a számlát nem az asztalos, hanem annak „atyja” nyugtázta. Más nyugtákat is bizalmatlansággal kezeltek a felügyelők (Bíró Márton- féle kehely, Kovács Zsigmond-féle kereszt). Úgy döntöttek, hogy „egy államrendőrségi detektív vétessék igénybe a sümegi múzeum ügyében való nyomozásra", s Darnayval csak a detektív nyomozása után közöljék döntésüket.25 (A későbbi fejleményekről az iratanyag nem nyújt információt.) Fejérpataky László és Mihalik József 1916 nyarán nyolc város múzeumáról adtak helyzetjelentést. Jártak Besztercebányán, mivel onnan két éve nem érkezett hivatalos munkajelentés. Megnyugodva számoltak be a múzeum rendjéről, gondozottságáról, s még a látogatottságot is megfelelőnek találták. Fontos tényt jegyeztek fel: a múzeum a háború céljaira szolgáló „fémrekvirálás” eredményeiből is gyarapodni tudott. A polgármester, egyben a múzeumi bizottság elnöke, egyúttal a fémrekviráló bizottságnak is elnöke volt. Utóbbi bizottság régészeti szakértőjeként pedig a múzeum régiségtárának őre dolgozott. így nem csoda, hogy érdekes ónkancsók, régi használati tárgyak, több vörösréz edény s egy 18. századi besztercebányai mészáros mester díszes késfenője jutott a múzeum birtokába. A felügyelők a dicséret mellett felhívták a múzeumi őr figyelmét a háborús emlékek és nyomtatványok gyűjtésére.26 Látogatást tettek Selmecbányán, ahol a múzeumi tárgyak a „legnagyobb összevisszaságban és rendetlenségben hevertek.” A rendetlenség oka a bútorok hiánya. Megállapították, hogy az első teremben bányászati és néprajzi tárgyak nyernének elhelyezést, a másodikban a szép- művészeti és egyházi emlékek foglalnának helyet, a harmadik nagy terem pedig a polgári életnek, különösen pedig a hadi emlékeknek lenne szentelve. (A hiányzó bútorzat költségeit 5.000 koronára becsülték.)27 Nyitrán a múzeum igen élénk tevékenységéről számoltak be. Gazdag régészeti és néprajzi anyaguk volt, Höllrigl József tanár, múzeumi őr a tárgyak leltározása, meghatározása, cédulázása, restaurálása és konzerválása terén elismerést érdemlő munkát végzett. A „most folyó háború”, különösen a helyi vonatkozású emlékeiből rendkívül gazdag gyűjteményt állított össze.28 A komáromi múzeum termeiből a gyűjteményeket eltávolították (köztük Feszty Árpád festményét is), raktározták, s az épület kórházi célokat szolgált. Sopronban haláleseteket követően az új múzeumi őr régészeti és néprajzi törzsleltározással foglalkozott. Szombathelyről nincs érdemleges feljegyzésük.29 Magyaróvárról azt jelentette a Fejérpataky-Mihalik páros, hogy a múzeum épületének külseje romlást és elhanyagoltságot mutatott. Általánosítva hozzátették, hogy „az a benyomásunk, hogy az újabb múzeumi építkezések, kivéve talán az aradit, külsejükben igen hamar romlanak, ami arra int, hogy az épületek külső falainál sokkal tartó- sabb anyagot kell alkalmazni. ” Egyébként a múzeum gyűjteményét két teremben össze kellett zsúfolni, mert a többit a katonaság foglalta le laktanyai célokra. Hogy ez a másfél évig tartó állapot a falakra, ajtókra, ablakokra s általában a tisztaságra mily káros hatással volt, bővebben kifejteni fölösleges.30 31 Pozsonyi jelentésükben dicsérték a múzeum gazdag anyagát, melynek csupán kis része volt közszemlére téve. Véleményükben igen elismerően nyilatkoztak a város múzeumáról, vele: „Magyarországon egyetlen egy gyűjtemény sem vetekedhetik, külföldön pedig csakis a párizsi Cluny-múzeum, vagy a nürnbergi Germanisches Museum múlhatná felül."*' 1918 nyarán Seemayer Vilibáld, miután számon kérték, hogy nem tesz eleget felügyelői feladatainak, Békefi Rémig főfelügyelőnek 1918. július 10-én áttekintést készített országos felügyelői tevékenységéről. „Harmincöt usque negyven ama vidéki múzeumok száma, melyekben kisebb-nagyobb néprajzi gyűjteményt őriznek. E néprajzi collectiók egytől egyig úgy keletkeztek, hogy magának az illető vidéki múzeumnak fenntartó testületé nyilatkozott hajlandónak a magyar népi életben napjainkra maradt eth- nographikumok (kulturális ősmaradékok) egybegyűjtésére, megszólaltatására és megőrzésére. Az országos főfelügyelőség részéről minden esetben tudományos irányítással erkölcsi, s az illető múzeumoktól e czélra kivetett anyagi eszközökkel mérleget tartó állami segélyben részesítettük a vidéki múzeumokat. ” A világháború kitörésével a korábbi kapcsolatok megszakadtak, pedig éppen a haza néprajzi kincseit pusztítja leginkább „a mai viharos idő”. Seemayer hosszú felsorolása szerint „Sopronban hivatalból 8 évvel ezelőtt voltam, Magyaróváron szintén kb akkor. Veszprémben 10 évvel ezelőtt voltam, Székesfehérváron még egyáltalán nem... ” A hosszú, közel negyven várost érintő körkép után kérte a főfelügyelőt, hogy a majdnem négy évi szünet után tegye lehetővé felügyelői munkája folytatását.32 Térve megvalósítása érdekében magánlevelet írt a Nagyváradon tar25 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 399. irat. 1916. 05. 12. 26 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 672. irat. 1916. 08. 28. 27 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 673. irat. 1914. 08. 28. 28 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 674. irat. 1916. 08. 28. 29 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 674. irat. 675. irat. 676. irat., 677. irat. 1916. 08. 28. 30 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 678. irat. 1916. 08. 28. 31 MNL OL. K. 736. 66. doboz. 679. irat. 1916. 08. 28. 32 MNL OL. K. 736. 69. doboz. 419. irat. 1918. 07. 24. 176
