Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

ARANYOS SÁNDOR: Gyűjteményi politika és gyűjteménymenedzsment a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

ban és a következetességben találhatóak meg.16 A speci­ális célcsoporthoz kapcsolódó foglalkozást egy 1970- 1980-as időszakot szemléltető környezetben lehet meg­valósítani. Ugyanakkor sokkal nagyobb felkészültséget követel meg egy-egy alkalom, mint egy hagyományos múzeumpedagógiai foglalkozás. A hitelesség természe­tesen ebben a pontban sem hagyható figyelmen kívül, de a demonstrációs tárgyak használatára kell korlátozni a berendezést, mindemellett helyet és lehetőséget kell biztosítani video és hangfelvételek készítésének. A tér realisztikus berendezését a résztvevők korszerkezeté­nek függvényében rugalmasan kell változtatni. Ugyanez a szempont érvényesül egy-egy programhoz kapcsolódó­an is, ugyanis a homogén profilú helyszínek létrehozásá­ra törekedve, a használatnak megfelelően hozzuk létre a helyiségek, lakóházak berendezését. Például: egy E/l. in­terpretációs helyszínt csak demonstrációs tárgyakkal rendezünk be. Mindezek következtében a tárgyak gyűjtésénél sok­kal nagyobb kört kell megszerezni a Múzeum számára, a néprajzi, antropológiai alapvizsgálatok esetében pedig a klasszikus interjú készítéseken túl a mélyinterjúk, oral historyk, fókuszcsoportos interjúk alkalmazását kell sok esetben előtérbe helyezni. Ezek digitalizálása, lejegyzé­se, majd archiválása, összekapcsolása, hivatkozások, re­lációk létrehozása a témához kapcsolódó tárgyakkal, mú­zeumi programokkal sokkal átfogóbb gyűjteményi mun­kát követel meg, mint korábban. A sajátos múzeumi módszertan, a tudományos stra­tégiához illesztett kutatási programok és gyűjteménye- zés rendszerében még egy tényezőt kell megemlíteni, és ez a faktor az interpretáció fejlesztéséhez kapcsolódik. A hazai, vagy nemzetközi kutatásokhoz, pályázatokhoz kap­csolódó tematikus évekre alapozott időszaki kiállítások illetve egyéb szakmai tartalmak - például: számítógépes játék, ismeretterjesztő könyv, multimédiás lemez, tema­tikus online kiállítás - is tervszerű, megalapozott és tuda­tos gyarapítását követelik meg a kulturális javaknak. Eb­ben az esetben, olykor súrolhatja az intézmény gyűjtő- területének, gyűjtőkörének határait, hiszen főleg az in- ternacionális tudományos vizsgálatok esetében, inter­diszciplináris feltárások folynak. A gyarapítás kereteit eb­ben az esetben pályázati vállalások írják körül. A meg­szerzett tárgyak, mozgóképes anyagok, fotók vagy hang­zó tételek felhasználásához, ezáltal pedig hasznosulásuk­hoz nem fér kétség, ugyanis célzott gyűjteményezésről beszélünk. A gyűjteményezés, mint alapfeladat a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban A múzeumok szakmai kötelezettségeinek jól ismert hármasát - gyűjtés, feldolgozás, bemutatás - az egyik alapfunkció, a műtárgyak gyűjteményezése szempontjá­ból hatosra bővíthetjük. Mindezek értelmében, a gyűjtés- regisztrálás - feldolgozás - ismeretátadás - kiállítás - digitalizálás feladathalmazzal egy olyan konstelláció jön létre, amely pontosan kirajzolja a Múzeum Gyűjteményi Osztályának munkáját, illetve az intézmény szervezeti struktúrájában a más osztályokkal való összehangolásá­nak irányait, a fejlesztés lehetőségeit. Vessünk egy pillantást arra, miben „segíthet”, mű­ködhet közre a Gyűjteményi Osztály. Ha a fentebb vá­zolt összefüggésrendszert darabokra bontjuk, akkor mindegyik elemhez hozzárendelhetőek különböző szak- képesítések. A gyűjtési, kiállítási célok pontosan körülha­tárolt gyarapítási és kiállítási stratégiát feltételeznek, amely létrehozása, betartása, betartatása elsősorban muzeoló- giai, szakmuzeológiai kompetenciákat követel meg. A regisztrálás, feldolgozás nemcsak munkaerőszervezési, hanem logisztikai kérdésköröket von be, a digitalizálás pedig az információ menedzsment szakterületén túl informatikai, programozói problémákat gördít a szerve­zeti egység mindennapjai elé. A gyűjteménymenedzs­mentet felölelő teendők - mint a regisztrálatlan műtár­gyak folyamatos feldolgozása; az intézmény kezelésében lévő kulturális javak tematikai, időbeli, anyagbeli stb. rendszerezése; a gyűjtemények állandó revíziója, felül­vizsgálata, a hiányzó tételek, darabok feltérképezése, „beszerzése”; a kiállítások rendezésnek kiszolgálása stb.- alapvetően mindegyik tényezőhöz kapcsolódnak. Ha mindezeket rávetítjük a szóban forgó Múzeum mindennapi működésére, akkor megfogalmazható, hogy az osztály a Skanzen tartalom- és információszolgáltató „központja”, valamint a gyűjtemények szakmai feladatait látja el. Hiszen nem valósulhat meg egy múzeumpedagó­giai foglalkozás a korábban gyűjtött néprajzi adatok fel­dolgozása nélkül, de egy tematikus hétvégéhez is szük­ség van az adott tájegységhez, épülethez kapcsolódó for­rások annotációjára. Összefoglalva, az osztály feladata a tárgyak (demonstrációs és műtárgy), dokumentumok, fényképes és multimédiás anyagok, installációs eszközök tárolása, megőrzése, mozgatása, valamint mindezek hozzáférésének biztosítása digitális és hagyományos for­mában a külső kutatók, belső kollégák/kutatók, gazdasá­gi szervezetek számára. 16 A demens betegek rutinszerű mindennapjainak élményekkel történő feltöltése mellett kötelezte el magát a Múzeum. Az Európai Unió Erasmus Plus programjának támogatásával négy külföldi skanzennel és három egyetemmel közösen egy olyan mintaprogram létrahozásában vesz részt, amely kifejezetten demens betegeknek szól. A cél pedig az, hogy a speciális múzeumi program bekerüljön az egészségügyi ellátó rendszer információs rendszerébe, ahol a Skanzen programja olyan aktív helyszínként jelenik meg, amely alkalmas arra, hogy a demens bete­gek életminőségén javítson. A foglalkozások témája az öt országban egységesen a különleges nap. A témaválasztást indokolja, hogy a különle­ges nap témája, ami lehet egy vasárnap, az ünnepi készülődés egy napja vagy egy kellemes kirándulás is, elég tág ahhoz, hogy a résztvevő múze­umok kiállatásaihoz igazodó, kellemes emlékeket felidéző program jöjjön létre. 137

Next

/
Oldalképek
Tartalom