Bereczki Ibolya - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 28-29. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2017)

CSONKA-TAKÁCS ESZTER: Szellemi kulturális örökségek a Skanzen hálózatában

reprezentatív listára felterjesztett, illetve felvételt nyert örökségek számát tekintjük időarányosan.3 4 És az első­sorban tárgyiasult (épített, természeti, régészeti) örök­ség megőrzésének gyakorlatával ellentétben jelen egyez­mény meghatározása szerint a szellemi kulturális örök­ség a legflexibilisebb és leginkább változékony, kvázi élő struktúra/ Nem véletlen tehát, hogy maga az egyezmény szö­vege, az eszmeisége, a működési irányelvek adta lehető­ségek és feladatok, illetve kritériumok, és főként a vég­rehajtás UNESCO-s gyakorlata (konkrétan az Értékelő Testület és a Kormányközi Bizottság működésében egy­re intenzívebben) a közösségekre (csoportokra, egyének­re) épít, kiemeli szerepüket, és folyamatosan szem előtt tartja azok bevonását a végrehajtás/megőrzés gyakorla­tába. Mindezt úgy teszi, hogy maga a közösség fogalma nem definiált az egyezmény és a végrehajtási utasítások dokumentumaiban. Amint a szellemi kulturális örökség értelmezésében és a megőrzési intézkedések végrehajtásának intézmé­nyesített gyakorlatában különböző irányok és megoldá­sok alakultak ki a részes államok körében, úgy a közös­ségek bevonása az örökség kezelésébe is igen változatos képet mutat, és éppen olyan sokszínűség jellemzi, mint ma­gát a szellemi kulturális örökséget (az egyezmény egyik célkitűzése szerint a célja éppen a kulturális sokszínűség elismerése5 6). A dokumentum szövege ezen a téren is irány­elveket, ajánlásokat, „feladatokat” jelöl ki, a „hogyan”, az­az ezek végrehajtásának mikéntje az adott részes állam­ra van bízva (még akkor is, ha a Működési Irányelvek6 cí­mű dokumentum már konkrétabb és részletesebb szabá­lyozást ír elő az egyezmény általánosan megfogalmazott szövege mellett, annak gyakorlati megvalósulásaként). A közösségek szerepe az egyezmény végrehajtása kapcsán azt a kérdést is felveti, hogy milyen célt szolgál az egyes államok kultúrpolitikai gyakorlatában a szellemi kulturális örökség UNESCO programjához való csatla­kozás. Mennyiben tekinthető a nemzeti önreprezentáció a kulturális örökségipar eszközének, a kulturális turizmus céljait szolgáló forrásnak. Az egyezményhez kapcsolódó nemzetközi listák áttekintése, értelmezése segíthet a kérdés megértésében.7 E tanulmánynak nem célja egy ilyen típusú részletes - és minden bizonnyal tanulságos - vizsgálat elvégzése, de az „Emberiség szellemi kulturális örökségének repre­zentatív listáját" átfutva néhány tendencia kirajzolódik. „Az örökség kontextusát tekintve, láthatjuk, hogy ez a kis létszámú közösségektől a nemzeti, etnikai tudattal vagy ezek regionális változataival rendelkező kisebbségeken ke­resztül egészen a nemzet közös tulajdonáig terjed."8 Ez a megállapítás bár még az egyezmény előzményét jelentő „Masterpieces”9 lista 90 eleméről szólt, a mai, 366 örök­ségelemet tartalmazó reprezentatív listára is érvényes. Különös adaléka ennek a rendszernek, hogy a reprezen­tatív listára felterjesztés kötelező melléklete az érintett közösségek beleegyező nyilatkozata, a felvétel öt krité­riuma közül pedig az egyik tíz említett közösségek meg­felelő, előzetes tájékoztatása, részvétele és önkéntes hoz­zájárulása a listára való felterjesztéshez. A dokumentáci­ónak ezt a tényt a nyilatkozatokkal és a tájékoztatás mi­kéntjének leírásával kell bizonyítania. Az örökség-elemek közösségekkel való aktív kapcso­lata elméletben tehát feltétele a nemzetközi listákra ke­rülésnek. Sőt, feje tetejéről a talpára fordítva a rend­szert, az örökség kezelésének alapja a közösség, és nem maga az örökség. Azaz első lépésként a szellemi kultu­rális örökséget hordozó közösségeket kell felkutatni, és nem örökség „tematikát” kijelölni, és ahhoz rendelni az azt működtető csoportokat. Lehet, hogy ez az okfejtés első pillantásra illogikus­nak tűnik, de az eddig tapasztalt gyakorlat alapján nagyon is reális kérdéseket, valódi problémákat vet föl. A szelle­mi kulturális örökség egyezményhez kapcsolódó, az örök­ség-elemeket tartalmazó két nemzetközi listára10 maga a Részes Állam nyújtja be a fölterjesztési dokumentációt. Az eljárásrend és a kialakult gyakorlat szerint tehát nem a közösségek jelentkezhetnek közvetlenül az UNESCO listákra. Nem csak a felterjesztést nyújtja be a Részes Ál­lam, de a kiválasztást is az általa létrehozott és működ­tetett nemzeti szintű szellemi kulturális örökség bizott­ságok és testületek végzik. Ezeknek az intézményesült döntéshozóknak tehát rendelkezniük kell valamilyen isme­rettel, netán egy listával, amelyről örökség-elemeket vá­laszthatnak további, nemzetközi szintű fölterjesztésre, 3 A statisztikai adatokat figyelembe véve ez jól látható a másik legnépszerűbb, ún. Világörökség Egyezmény összehasonlításában: 1052 világö- rökségi helyszín a listán, 165 világörökség egyezményhez csatlakozott állam - 430 elem a szellemi kulturális örökség listákon és a jó gyakor­latok regiszterében, 171 részes állam a szellemi kulturális örökség egyezmény tekintetében. A két egyezmény között 30 év(!) a korkülönbség. 4 Ezt a rugalmasságot maga az egyezmény meghatározása is tartalmazza: „Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örök­ség - amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újraterem­tenek - az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra... ” Article 2.1. 5 „...ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és emberi kreativitás tiszteletét..." Article 2.1. 6 Operational Directives for the Implementation of the Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage http://www.unesco.org/cu ture/ich/doc/src/ICH-Ope rational_Directives-6.GA-PDF-EN.pdf 7 Az egyezmény végrehajtása során a Kormányközi Bizottság munkájában a legnagyobb vitákat éppen a reprezentatív lista kezelése, az új örök­ség-elemek felvételének gyakorlata jelenti. Evek óta az a tendencia, hogy a kialakult tendencia ellenében igyekezzenek visszafogni, szűrni és lassítani a reprezentatív lista szerepének dominanciáját. Az erre való felkerülés néhány ország gyakorlatában szinte kizárólagos lépés az egyez­mény végrehajtása kapcsán. 8 KÉSZÉI András 2005. 15. 9 Proclamation of the Masterpieces of the Oral and Intangible Heritage of Humanity (2001-2005) http://www.unesco.org/culture/ich/en/proclama- tion-of-masterpieces-00103 10 Representative List of the Intangible Cultural Heritage of Humanity, List of Intangible Cultural Heritage in Need of Urgent Safeguarding 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom