Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BALÁZS-LEGEZA BORBÁLA: „Hát abba’ az időbe lehetett boldogulni”. A kiszámítható megélhetés. Stratégiák a szocialista korszak magyarországi falvaiban

ból egyaránt.36 A folyamatok miatt a migráció is tömegessé vált az ország területén: az 1940-es évek végétől egy évtized alatt megnégyszereződött az ingázók száma. 1982-ben 1,5 millió fő volt az ingázó vagy munkásszálláson élő Magyarországon.37

Dudar is ilyen ipari település volt, melyet a szocialista ipar fejlesztett fel az 1950-es évektől kezdve. Korábbi néhány száz fős lakossága megtöbbszöröződött, hatalmas infrastrukturális, szociális, kereskedelmi, kulturális fejlesztések irányultak a településre, valamint nagyléptékű lakásépítkezéseket is támogatott az állam.

A falvak eredeti lakói előtte mezőgazdasággal és annak ágazataival foglalkoztak, így a betelepülő ipari munkások élesen elkülönültek tőlük. Az országban több ipari település is ilyen helyzetbe került: szembe kellett nézni a helyiek és agyütt mentek konfliktusaival, valamint egyre inkább elterjedt a kétlakiság életformája is.38 A kétlaki életmód a falusiakra volt jellemző, akik korábban foglalkoztak valamilyen mezőgazdasági tevékenységgel, azonban a családnak egy tagja az iparban is vállalt munkát. Ennek fő oka a biztos ipari kereset volt: 1955-ben a munkások és alkalmazottak közül a leggyengébben a mező- gazdasági és élelmiszeripari dolgozók kerestek.39 így a családok a mezőgazdaságból származó - többnyire természetbeli - bevételekkel ki tudták egészíteni a biztos, de nem elegendő pénzjövedemet.

A kizárólag iparban dolgozók életvitele már nem viselt magán paraszti jegyeket, egyre inkább a polgárosulás felé haladt, ami elsősorban a lakás- és tárgykultúrában mutatkozott meg.40 Előfordultak az országban olyan munkás-telepek, ahol kis konyhakerteket is kialakítottak, állattartáshoz is lehetőséget teremtettek, azonban ennek ellenére a munkáscsaládok többnyire a piacon vásárolták a konyhára valót. Különbözött a két típus gazdasági szemléletmódja is: a betelepülő, telepen élők főként fogyasztói magatartást képviseltek, míg a falusi, paraszti szemléletű emberek inkább felhalmozók, spórolósak voltak.41 Az országban több helyen okozott is konfliktusokat a helyiek és a betelepülők különböző életmódja42, Duda- ron azonban egyensúlyt találtak a helyzetben: a betelepült munkáscsaládok mivel nem törekedtek önellátásra, hanem mindent pénzért vásároltak, felvevőpiacot jelentettek a háztájizós, kis plusz bevételért küzdő, paraszti mentalitásban élő falusiaknak.

A magyar szénbányászat a nagy lendületű kezdés után 1964-ben érte el maximumát, majd 1964 és 1988 között a 88 milliárd forint beruházás ellenére ez idő alatt a széntermelés mennyisége 3%-kal lett kevesebb, dolgozóinak létszáma pedig 2,5%-kal lett több, mint 1951- ben, a szocialista iparosítás kezdetén. A hanyatlás folyamatát megállítani nem, csak lassítani lehetett a rendszer- váltásig. 1989-ben összehasonlító adatok alapján a magyar volt a legalacsonyabb termelékenységű szénbányászat a világon.43

Falutípusok - a falvak kínálta megélhetési lehetőségek a szocialista korszakban

A vizsgált falvakban a terepmunkák során kirajzolódtak jellegzetes vonások, melyek mentén kirajzolódik a központi, állami irányítási rendszeren belüli helyzetük, sajátosságuk. E meghatározó tulajdonságokat összevetve a következő karaktereket állapíthatjuk meg:

Gerjen - „A bőrbe adott termény mindig jövedelmezőbb."

A fő munkahely mellett a legelterjedtebb plusz vagyonszerzési mód az állattartás a háztáji gazdaságban. Gyorsan gyarapodó, egyaránt mezőgazdasági és ipari meg- élhetésű település. Történelmét tekintve ártéri falu, melyet a 20. század eseményei alapján virágzó mezőgazda- sági településnek mondhatunk, ahol később a Paksi Atomerőmű építésével párhuzamosan lakosságának megélhetését tekintve megfigyelhető az iparosodó, munkás-életmód is.

A 3600 hektár területtel rendelkező településen a szocialista berendezkedéssel egyidejűleg termelőszövetkezet és állami gazdaság is létesül, ahol a település lakossága egyre fejlődő körülmények között viszonylag biztos megéltetést talál. Fontos szempont ezek mellett, illetve ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági nagyüzemek vezetősége is. Több beszélgetés során tettek említést róla, hogy egy jól együttműködő vezetői gárda alakult, aminek köszönhetően nemcsak a termelőszövetkezet működése, hanem a falu élete, mindennapjai is biztos kezekbe kerültek. Ilyen momentum volt például a falu infrastruktúrájának fejlődése, az útépítés az 1970-80-as években.

Közösségi munkával és a nagyüzemek adta segítséggel épültek az utak: ,Vízmű társulat, azok adtak ilyen vas-zsalukat, a tsz-nek volt betonkeverője, volt vibrátora, és akkor minden ház előtt. Volt olyan ház, ahol 30-40-en öszszejöttek, és volt olyan nap, hogy 30-40 méter, 3 méter széles út épült. ”44

.....akkori polgármester úrral, tanácselnökkel, tsz-hátté

rrel, négy év alatt megvalósítottuk, hogy minden utca beton lett a faluban. Négy vagy öt éves ciklus volt. ”45 Emellett pedig év végén a szövetkezet bevételéhez mérten

36 BELÉNYI Gyula 1993. 11-55.

37 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2000. 253.

38 Erről lásd még: HORVÁTH 2003., CZETZ Balázs 2007., SÁRI Zsolt 2005.

39 PETŐ Iván-SZAKÁCS Sándor 1985. 223.

40 HORVÁTH Réka 2003. 155-156.

41 PALÁDI-KOVÁCS Attila 2000.

42 Lásd erről: CZETZ Balázs 2007., HORVÁTH Réka 2003., LEGEZA Borbála 2009., SÁRI Zsolt 2005.

43 ILLÉS Iván 1989. 49.

44 Részlet a BL-lel készített interjúból. Gerjen, 2012.

45 Részlet a VB-vel készített interjúból. Gerjen, 2012.

208