Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban
Vót szombaton tánc... a régi időbe’. (...) Aszta’ jüttek nálunk... a fiatalok. De meg se’ monták idesapámnok, hogy ni... hogy [nálunk] van tánc mámo öste. Csak jüttek cigányostul, leányostul... >Na, Sándor bácsi! Gyútsan lámpát, s... lesz tánc ma!<... Még gyermek votam, felkeltünk az ágyból a tesvéreimmel... Leültünk a kemence mellé. Az ágyot, asztalt... hánták [dobták] ki... [az udvarra], Gyú- tották meg a lámpát, s táncoltak benn. (,..)Há’ olyanko’ hogy alugyál? Ültünk így a kemence megett! (...) Úgyjütt a pára, mint a küd! Csepegett a gerenda!... Asztá’ verték ott... a [táncot] vaj harmincon!27 28 A különböző táncokra jellemző térhasználat A különböző tánctípusokra a részben kötött és a kötetlen tér más és másfajta kihasználása jellemző. Természetesen ezek a részben kötött tánctér nagyságától, illetve a táncalkalom jellegétől is függnek. A tánckultúra változásai során átalakultak az egyes tánctípusok is, ezzel párhuzamosan a kapcsolódó térhasználati formák is megváltoztak. Férfitáncok2S A sűrű legényest a két világháború között gyakorta még körben táncolták, később az egyedül vagy a kettesben (egymással szembefordulva) járt formák váltak dominánssá. A körforma egyedül Széken maradt meg egészen az 1980-as évek végéig. A körben és főleg a párosán járt változatoknál vannak arra vonatkozó adataink, hogy a táncosok igyekeztek motívumaikat összehangolni. A lassú legényesek funkciója és térhasználata a táncok használatának visszaszorulásával párhuzamosan változott. A (románe§te) ín botá nevű tánc a Maros-Kükül lő menti häidau-hoz hasonlóan többféle változatban is élt: kötetlenebb egyéni, szabályozott csoportos, bot nélkül (romőne§te ín ponturi), illetve páros, nővel járt formáiról egyaránt vannak adataink.29 A visszaemlékezésekből halványan az sejlik fel, hogy a (románe§te) ín botá térhasználatára a két férfi által járt forma volt leginkább jellemző, ilyenkor a táncosok egymás mellett és a zenésszel szemben álltak, illetve gyakori volt az egymással szemben való táncolás is. Ez utóbbi esetben előfordulhatott a mozdulatok összehangolása is, de erre, valamint a motívumokat előtáncoló vezetőről nincs adatunk.30 Körben, illetve félkörben járt csoportos formákról sem szólnak a visszaemlékezések. A két világháború között még sokan táncolták a ritka legényest, valamint a lassú magyart. A visz- szaemlékezések és a későbbi filmfelvételek tanúsága szerint általában körben járták, esetleg ketten egymással szemben állva. A visszaemlékezők szinte mindegyike kiemeli, hogy ezekben az esetekben a táncosok törekedtek a mozdulataik összehangolására. A rendelkezésünkre álló kisszámú adat arra enged következtetni, hogy az 1920-as évek előtt csak a jobb táncosok (és azok is csak ritkán) járták szólóban ezeket a táncokat.31 Később már az egyéni, ritkábban a páros forma vált uralkodóvá. A magyar táncot a szüléink szülei is táncolták. Ez vöt az eredeti magyar tánc. (...) A nálamnál tíz-tizenöt évvel idősebbek is táncolták hárman-négyen a zenész előtt. Mentek körbe és (...) amikor a lábukat is verjék, akkor még meg is álltak, akkor megin’ mentek körbe. Aztán még rendre is [egyenként] amelyikek tudtak. Akkor [azután] beálltak egyszerre többen is. (...) Hát mondhatom, hogy vöt egy unokabátyám, Németi Andrásnak hítták (...) Áztat láttam legszebben táncolva, meg vöt egy Gáspár Mihály. Akkor ok sógorok votak ketten, és láttam tőlük többször is így kettősbe' is táncolva. (.. ,)32 A tírnáváeaná vagy tírnává nevű, a táncház mozgalomban - tévesen - korcsosként ismert tánc meglehetősen későn, csak a 20. század közepe táján jelent meg a Mezőségen. A Maros-Küküllő vidékéről érkező táncfajta formai jellegzetességeire vélhetően hatással volt az Erdélyben az első világháború után megerősödő román revival táncoktatás is, valószínűleg ennek köszönhető a tánc térhasználatának nagyfokú szabályozottsága.33 A tír- náváeaná-ra, mint férfitáncra34 a körben, kettesben (két személy egymással szemben), illetve szólóban járt formák egyaránt jellemzőek. A kör-, illetve páros forma esetén a lábfigurákat általában egymással szemben táncolják, míg a csapásoló részeket sokszor a zenész irányában adják elő, akár a körből kifordulva is. A motívumok összehangolására oly mértékben törekednek, hogy eltérés esetén gyakran meg is állnak, és rövid szünetet tartva igyekeznek bekapcsolódni a másik(ak) által táncolt folyamatba. Széken, illetve a Kis-Szamos menti falvakban általánosan ismert volt a verbunk. Ennél a táncnál a körforma mellett a szólóban járt változatok voltak jellemzők.35 A belső- mezőségi falvakban csupán kivételes tehetségű táncosok tudták ezt a táncot. Ezzel kapcsolatban csak a zenekarral szemben, egyedül járt szólótáncról van adatunk. Körtáncok és páros táncok A Belső-Mezőség összes magyarlakta falujában ismerték a férfitáncokat kísérő női körtáncokat, valamint az azokból másodlagosan kialakuló vegyes négyes, kis körben járt táncformát.36 A négyes magyarral kapcsolatos 27 Elmondta: Papp Ferenc Karikás (1933-2006), 2005. 03. 19-én, Visában. 28 A mezőségi férfitáncokról bővebben: MARTIN György 1985; PÁLFY Gyula 1988; VARGA Sándor 2010. 29 Vő. MARTIN György 1980. 173. 30 Vö. MARTIN György 1980. 174-176. 31 A lassú legényesekhez kapcsolatos térhasználathoz: KALLÓS Zoltán 2006. 304. 32 Elmondta FODOR János Selyem (1932), 1998. 08. 21-én, Visában. 33 A tánc mezőségi elterjedésével kapcsolatban: VARGA Sándor 2013. 215-216. 34 A tirnäväeanä nővel járt páros táncként is ismert. 35 Vö. NOVÁK Ferenc 2000. 73. 36 A négyesről bővebben: MARTIN György 1979. 206-236. 90
