Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

VARGA SÁNDOR: Térhasználat a mezőségi táncos házban

Varga Sándor TÉRHASZNÁLAT A MEZŐSÉGI TÁNCOS HÁZBAN1 Bevezető Az erdélyi Mezőségen (románul Cámpia Transilvaniei) 1994 óta végzek terepkutatást.1 2 A meglehetősen nagy kiterjedésű tájegységen évszázadok óta vegyesen, inten­zív gazdasági, társadalmi és kulturális szimbiózisban él több nemzetiség, a legnagyobb számban románok, ma­gyarok és cigányok. A régióban, az állandó interetnikus kölcsönhatásoknak köszönhetően rendkívül gazdag tánc- és zenei kultúra jött létre, melynek sokszínűsége több kutató figyelmét is magára irányította. Vizsgálataim keretében a résztvevő megfigyelések so­rán közel ötven alkalommal táncolhattam együtt mező­ségi parasztemberekkel. A lakodalmakon, bálokon és há­zi mulatságokon a tánc nem ment olyan könnyen, mint azt néptáncosként a próbatermekben megszoktam: az ut­cán, a táncteremmé átalakított csűrök és raktárak dön­gölt földjén, az ácsolt barakkok hézagos deszkáin a tán­cos mozdulatok jóval nehezebbé, darabosabbá váltak a megszokottnál. Emellett a mezőségi táncos helyszíneken általában szűkös volt a hely, a páros táncokat sokszor ful- lasztó tömegben jártuk. Ilyenkor az egyensúly megőrzé­se is nehéz volt, a motívumok pontos, esztétikus eltán- colására szinte teljesen képtelenek voltunk. Mindezek miatt kénytelen voltam alkalmazkodni a helyiek térhasz­nálati szokásaihoz: lökdösődtem, támaszkodtam; ha kel­lett, megálltam és vártam a lehetőségre, hogy folytassam a táncot. Ezek az élmények, megfigyelések körülbelül a 2000-es évek elején értek tudományos kérdésfeltevés­sé. Ekkorra tudatosult bennem, hogy a helyi táncos tér- használat egyfajta rendszerként működik, amit a külön­böző táncok, a táncalkalmak fajtái, a tánc helyszínéül választott tér méretei és elrendezése is befolyásolnak. A táncalkalmakra és a táncok formai jegyeire vonatkozó kutatásaim során, mintegy „melléktermékként” halmo­zódtak fel a táncok használatára, funkciójára vonatkozó információk, melyek közül számos proxemikai vonatko­zású volt. Az így összegyűlt adatokat figyelembe véve, va­lamint a funkcionális táncfilmeket elemezve kiderült, hogy a táncos térhasználat sokat elárul a helyi kultúráról, de információkat szolgáltat a lokális társadalmi viszo­nyokról is. Jelen írásomat egy, a paraszti táncos térhasználattal kapcsolatos nagyobb lélegzetű munka előtanulmányának szánom, melyben a tánc helyszínéről, annak térbeosztá­sáról, és a térrel kapcsolatos „rejtett dimenziókról” be­szélek. Az alább ismertetett táncos térhasználatra vonat­kozó legkorábbi adataink a 19. század végére vonatkoz­nak, formái és szabályai és hagyományos hétvégi táncal­kalmakon3 alakultak ki, és nyomaikban, illetve átalakulva még a 2000-es évek eleji, nagy létszámú lakodalmakon, esetleg bálokon is megfigyelhetők voltak. A proxemikai megfigyelésekről röviden Az emberi térhasználat alapvető formáira, a kapcso­lódó értelmezési lehetőségekre vonatkozó kutatásokkal az amerikai antropológus, Edward T HALL mára klasszi­kussá vált munkáját, a Rejtett dimenziókat olvasva ismer­kedtem meg.4 HALL mutatott rá először, hogy az embe­rek a tér beosztásával, a térhatárok kijelölésével, a tér­közök szűkítésével és tágításával is kommunikálnak, és hogy az emberi térérzékelés és térhasználat kultúrafüg­gő.5 HALL megkülönböztet egymástól kötött, részben kötött és kötetlen szerkezetű tereket. Kötött például egy település szerkezete, részben kötött szerkezetű tér található egy kávéházban (ahol a székeket elmozdíthat­juk), a kötetlen szerkezetű térhez pedig az emberek kö­zötti távolságtartást sorolhatjuk.6 A magyar paraszti térhasználattal kapcsolatban GRÁFIK Imre kutatásait kell kiemelni.7 GRÁFIK megálla­pítja, hogy az ember központi (lakóház és telek) és peri­fériális mozgásövezetekre (település és nagytáji körzet) osztja be az általa használt kötött és részben kötött szer­kezetű tereket.8 Hangsúlyozza továbbá, hogy a telek és a ház terei társadalmi, gazdasági és kulturális relációval 1 A tanulmány a K 105556. számú, Tradíció és modernizáció Erdély néprajzi képének változásában a 19-21. században. Alapkutatás folytatása a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély épületegyütteséhez című OTKA kutatás keretében készült. 2 A tanulmány megírásához használt legtöbb adat a Belső-Mezőségről származik. 3 Ezek a legtöbb mezőségi faluban az 1960-as években megszűntek. 4 HALL, Edward T 1980. 5 HALL kutatásai jelentős nemzetközi visszhangot váltottak ki a társadalomtudományok területén. (Lásd GYR, (Jeli szerk. 201 3; NEMES NAGY József 1998.) 6 HALL, Edward T 1980. 151 -164. 7 Ezekről bővebben: GRÁFIK Imre 1995. 8 GRÁFIK Imre 1995. 108. 87

Next

/
Oldalképek
Tartalom