Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BARDÓCZ-TÓDOR ENIKŐ: A balavásári porta az Erdély épületegyütesben
A rendszerváltás után visszakapták földjeik egy részét. Az évek során nyugdíj-kiegészítésként adtak el földjeikből, ami maradt, a rokonoknak adták művelésre, amiért cserébe kaptak valamennyi terményt. Összesen 8-9 ha földjük volt. Rendelkeztek erdőterülettel is, Magyarosi Máriának Göcs határában I ha 86 ár, Bíró Istvánnak Szent- demeter határában 56 ár területe volt. A rokonok által művelt földeket haláluk után továbbra is a rokonok használják, a Szalma család az ingatlant kapta az öregek gondozásáért. 14 Az épületegyüttes az új tájegységben A négyhelyiséges lakóházban három időmetszetet szeretnék bemutatni. Az első helyiségben az 1940-es évekbeli tisztaszoba (első ház) berendezését, a második helyiségben, az 1960-es években a család együttélését, a harmadik helyiségben pedig a 2005. évi állapot lenne látható, amikorra a Bíró házaspár öregen magára maradt. A berendezések a családtörténet alakulását tükrözik. A negyedik helyiség, ahol a kemence is található, a sütés-főzés helyszíneként funkcionál majd. Jelenlegi koncepciónk szerint a balavásári portán a kukorica termesztését és feldolgozását tervezzük bemutatni, ezért kutattam a kukorica termesztésének és fel- használásának változásait.15 A vidék adottságainak köszönhetően itt is - akár csak Székelyföldön - sok puliszkát fogyasztottak, habár itt a búza is jól megtermett. A puliszka fogyasztása ezen a vidéken tehát nem a búzahiány miatt volt elterjedt, hanem az egyszerű és gyors el- készíthetősége miatt. A puliszka elkészítésének ideje ugyanis attól számítva, hogy forr a víz, körülbelül 10 perc. Az idősebb emberek hiányos fogazata a másik ok, ami miatt előnyben részesítették a puliszka fogyasztását, hiszen az is meg tudta enni, aki a kenyeret már nem tudta megrágni. Egy könnyen elkészíthető ételről van szó, ami köretként is fogyasztható húsok és tokányok mellé. Főleg tejjel, tejtermékekkel fogyasztották, de hagymatokány mellé is, zsírban párolt savanyú káposztával. Húsvéttól a bárányhús mellé nagyon finom a puliszka, ilyenkor a bárányhúst tokánynak készítették el savanyúmártással. A reggeliről megmaradt puliszkát ebédre hidegen a levesek mellé fogyasztották, vagy estére apró kockákra vágva zsírban megmelegítették, vagy túróval lerakták. Nyáron a gyors elkészíthetősége miatt kerülhetett naponta kétszer is az asztalra: reggel, mielőtt a mezőre mentek, és este, amikor haza értek. Reggelire tejjel és tojásrántottával ették, este aludttejjel, majd utána túróspuliszka, télen esetleg elsütött oldalas, kolbász került a terítékre. Napközben, a mezőn kenyeret fogyasztottak szalonnával, hagymával túróval. Nyáron csemegekukoricát is ettek. Kifejezetten csemegekukoricát nem termesztettek, hanem a még nem teljesen megérett, „teljesnek” nevezett kukoricát főzték meg. Ősszel a be nem érett kukoricacsöveket főzték meg csemegekukoricának. Ku- koricafosztáskor a gazdasszony a segítőket emellett új-, vagy előző évi borral is megkínálta. A téli időszakban a disznóhús mellé is gyakran főztek puliszkát. Amíg nem vágtak disznót, addig gyakori étel volt a savanyú káposzta, amit egy kis zsírban megdinszteltek és puliszkával ették. Csirkepaprikás mellé is nagyon kedvelt köret volt a puliszka. A disznóvágáskor friss húst sütöttek, melléje puliszkát főztek, és savanyú káposztával fogyasztották. De reggelire télen általában is gyakran ették, hideg tejbe téve a forró puliszkát, ami után túrós, esetleg szilvalekváros puliszka, vagy alkalom adtán tojásrántotta került az asztalra. A véres- és májas hurka, valamint a frissen sült kolbász mellé is puliszkát ettek. Tavasszal, Húsvét közeledtével, a böjtös időszakban jellegzetes étel volt a pattogatott kukorica (helyi neve kakas).16 Az ezerkilencszázas évek elején17 még gyakori volt a máié, mint süteményféle használata. A kukoricadarás lisztet beáztatták, és ahogy az elkezdett édesedni, másnap tojást, egy pici sót és tejet kevertek hozzá, ezt kizsírozott tepsiben megsütötték, és süteményként fogyasztották. A kukoricát maguk termelték a kertekben vagy a faluhoz közel lévő termőföldeken. A nyolc soros kukorica volt a puliszkának való kukoricafajta.18 Ma már nem nagyon termelnek ilyen kukoricát, hiszen kisebb a hozama, mint az új hibrid kukoricáknak, amelyek akár 14-15 sorosak is lehetnek. 15. kép. Puliszka (B. TÓDOR Enikő felvétele, 2013.) 14 MAGYAROSI Kálmán mérnök információi alapján, a balavásári polgármesteri hivatalból. 15 A helyszínen történt tájékozódás során egyre erősebbé vált az a meggyőződésem, hogy emellett, vagy akár ehelyett, a szőlőművelést, bortermelést kellene előnyben részesítenünk, minthogy az még jellemzőbb a környék gazdálkodására. 16 A 46. házszám alatt lakó Bíró családnál szokás volt, hogy nagyhéten egy cigányasszony az udvaron kukoricát pattogtatott, munkájáért a háziak tojást, krumplit vagy valamilyen terményt adtak neki. 17 A cukor szűkében lévő időszakban. 18 A nyolc soros azt jelenti, hogy a kukoricacsövön a sorok száma nyolc. 65
