Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)

BOKONICS-KRAMLIK MÁRTA: A Fekete-Körös völgye az Erdély épületegyüttesben

járással mutat rokonságot, mégis alaktani és hangtani sa­játosságainak köszönhetően elkülönül azoktól. Nyelve­zetükben mind a mai napig (2015) megfigyelhető és hall­ható az í-zés, a-zás és e-zés, emellett széles körben el­terjedt az összetett múltú és elbeszélő múltú igealakok használata. Szintén a múlt század elején jutott el erre a vidékre BARTÓK Béla is, mikor a nemzetiségek zenéjét tanul­mányozva a román népzene hatását kívánta kimutatni a különböző parasztzenéknél. 1909 és 1912 között több hetet töltött terepen, ekkor jutott el Köröstárkányba is, ahol 30 magyar népdalt gyűjtött.7 BARTÓKKAL egy időben járt a Fekete-Körös völgyé­ben gyűjtőúton az egyetemről éppen akkor kikerült fia­tal kutató, GYÖRFFY István. Terepmunkáját egy újfajta, komplex látásmód jellemezte, nem különítette el a nép­rajztudomány különböző ágait. Összefüggéseiben vizs­gálta a természetföldrajzi viszonyokat és a társadalom­néprajz alakulását, a völgy etnikai képének alakulását, párhuzamosan kutatta a helyiek szellemi és tárgyi nép­rajzi kincseit. Kutatásmódszerét tekintve sem csak egy síkon mozgott, a helyszíni terepmunkát ötvözte a levél­tári kutatásokkal. így születhetett meg első tanulmánya a Fekete-Körös völgyi viseletről.8 Később, A magyarság néprajza I. kötetében a viselet fejezet9 megírásakor hivat­kozik és példákat hoz a Fekete-Körös völgyének felső folyása menti falvakból a magyar archaikus viseletekre. Ebből a korai kutatásából származó fotók és térképek A magyarság néprajzának több fejezetét is illusztrálják. 1913 és 1916 között jelentek meg a völgy építkezését, település- és népességtörténetét feldolgozó tanulmá­nyai.10 11 12 A 20. század közepén ismét fellendült az érdeklődés a Fekete-Körös völgyének vizsgálata iránt. Olyan jelen­tős népzene- és néprajzkutatók nevét kell megemlíte­nünk, mint például MARTIN György, JAGAMAS János, ifj. KÓS Károly és KÓSA László. A rendszerváltást köve­tően SZABÓ László irányításával román-magyar közös néprajzi kutatás folyt Várasfenesen és Magyarremetén Ok és mi összefoglaló címmel." A 2000-es évek elején pedig a Debreceni Egyetem Néprajz Tanszékének előadói és hallgatói végeztek itt terepmunkát KEMENYFI Róbert irányításával, aki számos publikációt adott közre a vidékről11, de ismét fölfedezte magának a budapesti Néprajzi Múzeum is, ahonnan GEBAUER Hanga és GRANASZTÓI Péter több ízben is járt a vidéken, majd több helyszínen időszaki kiállítást rendeztek 2013-15 között Erdélyen innen - Alfáidon túl. a Fekete-Körös völgye a századfordulón címmel, közép­pontba állítva GYÖRFFY István itteni kutatásait.13 A Fekete-Körös völgyének bemutatása A Fekete-Körös völgyét két, egymástól jól elkülö­níthető földrajzi egységre oszthatjuk: az Alföldhöz köze­lebb eső, síkvidéki Alsó-völgyre, valamint a Belényesi- medencében, a Bihar- és Béli-hegységek közti Felső-völgy­re. A vidék magyar lakosságának letelepedése egészen az Árpád-korig vezethető vissza. Az Alsó-völgyben talál­ható Gyanta, melynek lakosairól azt tartják, hogy tatár eredetűek, Bélfenyéren viszont jász és tót eredetmondák is hallhatóak. A Felső-völgy magyarsága, szinte kivétel nélkül székely származásúnak mondja magát. „Tárkány székely eredetű szorgalmas lakosokkal, kiknek öltözete és beszédmódja is igen sajátságos és érdekes” - írja K. NAGY Sándor.14 A Pesti Hírlap 1910. április 26-i számá­ban megjelent rövid leírás János Zsigmond székelyföldi telepeseiként mutatja be a vidék lakosait. BÖSZÖRMÉNYI Géza pedig nyelvészeti kutatásaival igazolja a Felső-völgy népességének erdélyi eredetét.15 A török hódoltság alatt az Alsó-völgy számos telepü­lése elpusztult, elnéptelenedett. A 18. század során a hegyvidék sűrű népességű román lakossága települt be az Alsó-völgybe. „Ahol a magyarságnak romjait találta, felszívta, de az összefüggő magyar nyelvterületeket vagy nagyobb szórványokat nem tudta beolvasztani.”16 Ez az időszak meghatározóan hatott a magyar népesség­számra, román többségű környezetben (a Felső-völgy­ben földrajzilag is) elzárt etnikai szigetekké alakultak a magyarok lakta falvak. A Felső-völgyben a következő magyar falvak alkotnak etnikai szigetet: Köröstárkány, Körösjánosfalva, Kisnyégerfalva, Várasfenes, Belényesson- kolyos, Belényesújlak, Magyarremete. A Felső-völgy magyar falvaiban a vallási- és etnikai endogámia mind a mai napig Köröstárkány ban tartja ma­gát a legerősebben, azonban itt is, mint a környék többi magyarlakta falvaiban egyre több vegyes házasság jön létre. Az említett hét falu többségében a református val­lás az uralkodó.17 Köröstárkány rövid leírása Köröstárkány a Fekete-Körös völgyének felső folyá­sában található település, Nagyváradtól 70 km-re, Belé­7 Mind a 30 népdal hozzáférhető az MTA Zenetudományi Intézet Bartók-rend online adatbázisában. A hangzóanyag mellett a gyűjtés során fel­jegyzett támlapok is megtalálhatóak. 8 GYÖRFFY István 1912. 9 BÁTKY Zsigmond-GYÖRFFY István-VISKI Károly 1933. 381 -435. 10 GYÖRFFY István 1913.; 1914., 1915.; 1916. 11 Összefoglaló kötet nem jelent meg a kutatásról. 12 KEMÉNYFI Róbert 1994. 13 GEBAUER Hanga-GRANASZTÓI Péter-KATONA Edit 2013. 14 K. NAGY Sándor 1886. 145. 15 BÖSZÖRMÉNYI Géza 1906. 16 GYÖRFFY István 1986. 16. 17 VARGA E. Árpád 1999. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom