Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÚZÁS MIKLÓS-VASS ERIKA: Gyimes népi építészete és lakáskultúrája a Szabadtéri Néprajzi Múzeum felmérő táborának tükrében
37. kép. A kaliba konyhájának részlete (VASS Erika felvétele, 2012.) házban, míg az idősek egy kisebb kalibát építettek maguknak. Több fiúgyermek esetén ez már bonyolultabb volt, ilyenkor többnyire az egyik fiú a szülőknél maradt. A 20. század első felében elterjedt sütőkemencék egy része fölé fedést készítettek. Másik részüket egy kis helyiséggel kiegészítették, ami „kicsi konyha" lett: „Nyáron inkább örökké ott voltunk. Ott főztünk, s mindenféle munkát ott végeztünk inkább. Nyáron kaszálás, szénacsinálás, kapálás, akkor többen összejöttünk, mindig ott ettünk, ebédeltünk. Tiszta házakat nem csapták fel.” Ezek mellett több magában álló kemencét is megfigyelhettünk, különösen a vasúti mintára téglából készült kemencék voltak alkalmasak szabadtéri elhelyezésre. Amint említettük, a Gyimesbe települtek a falvak szegényebb rétegéből származtak, többnyire nem hoztak magukkal igényesebb bútorokat. A mindennapokhoz szükséges eszközeiket, használati tárgyaikat és a bútorok nagy részét is az itt élt férfiak maguk készítették el. Ebből adódóan festett bútort keveset láttunk. Az egyik darab egy 1890-ből származó csíki eredetű láda. Gyi- mesben jelentős bútorfestő központ nem alakult ki. Az itt használt bútorok festését csak egyszerű, naiv virágminták és pöttyök jellemezték. A KALLÓS Zoltán által leírt kamarás, temleces asztal45 egy darabjával találkoztunk csak a kutatás során. Egykor ennek tem/ecében, azaz fiókjában megmaradt ételt, kenyeret tároltak. Az asztal használatára így emlékezett vissza egy 1946-ban született asszony: „Úgy volt, hogy a szülők az 45 KALLÓS Zolán I960. 23-24. 38. kép. Festett láda egy gyimesfelsőloki kamrában (VASS Erika felvétele, 2012.) 39. kép. Hidegségi festett láda motívuma (VASS Erika felvétele, 2011.) asztalnál ültek, s nekünk volt egy kis asztalkánk, s oda volt terítve nekünk. Mikor kezdtünk nőni, akkor a nagyobbik testvérem meg a nővérem odaültek apukámékhoz az asztalhoz, mert ugye megvolt a négy szék, aztán én voltam a legutolsó, aki az asztal sarkán ettem mindig, állva. Nem értem föl a székről. ” 40. kép. Egykori kamarás asztal maradványa Hidegségen (VASS Erika felvétele, 2012.) 22