Bereczki Ibolya - Cseri Miklós - Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 27. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2015)
BÁLI JÁNOS: A „Kentaur-ház” - A falusi lakóház atipikus változata Magyarországon, a 20. század második felében
A típus eredeti formák átalakításával jött létre, kialakulhatott a soros és az „L-alakú” vagy a kockaház átalakításával. így, ez esetben nem is az építés, sokkal inkább az e formában történő átépítés időpontja a meghatározó. Az építészeti felmérésben szereplő házak fele (!) e típushoz tartozik: a 2. (Résznek, Mártírok útja 24.), a 8. (Nemesnép, Arany J. u. 8.), a 9. (Nemesnép, Petőfi u. 21.), a 10. (Résznek, Petőfi u. 18.), all. (Szentgyörgyvölgy, Kossuth u. I.), a 13. (Résznek, Petőfi u. 26.) és a 14. (Csesztreg, Dózsa Gy. u. 9.). Modern, kertvárosias ház A modern házhoz többféle típusú lakóház tartozik. Közös bennük, hogy az 1990-2000-es évek lakás ideálját testesítik meg, illetve, hogy a saját (családi) munka és a kölcsönösség alapján szerveződő munkacsere már csak minimális a megvalósítás során. Az egyik legfontosabb változata az emeletes ház, melyhez már - jellemzően - nem tartozik melléképület, így a parasztiból (falusiból) a kertvárosi felé mutató életmódváltozás jellegzetes példája. A modern ház egy jellegzetes típusát jelentik azok a „népies” porták, melyeket a tudatosan a hagyományhoz, a népi építészeti formákhoz fordulás hoz létre. Általában a tájra beköltöző városi művészek és értelmiségiek e lakástípus kezdeményezői, megvalósítói. A népi építészeti formák a legtöbb esetben elveszítik a táji meghatározottságukat. Konklúzió: „Párhuzamos különidejűsegek” a falusi lakóépítkezésben és lakáshasználatban A Hetés kiválasztott településein 2010-ben folytatott néprajzi kutatások legfontosabb célja az volt, hogy feltárja a falusi lakóépítkezés és lakáshasználat gyakorlatát, változását, mindezt pedig a köznépi életmód átalakulásának folyamatába illessze, meghatározza a legfőbb ok-okozati (társadalmi folyamatok, építményállomány és -használat) viszonyokat. Az egyik legfontosabb tényező, a lakás- és a lakóudvar használatára vonatkozó megállapítás, hogy a mező- gazdasági, családi keretben folytatott, ház körüli kistermelés a 20. század második felében is fennmaradt, fontos szerep jutott továbbra is a készletezésnek. Ez azt eredményezte, hogy a falusi lakosság proletarizációja éppúgy, mint a magyarországi (s benne a hetési) falu - KOVÁCH Imre magyarba átültetett terminusával - „paraszttalaní- tása", a mai napig nem teljes és lezárt folyamat. Épp ezért mind a lakóudvarnak, mind a lakóháznak részben alá kellett rendelődnie a mezőgazdasági termékek raktározási, feldolgozási funkcióinak, ezért sem válhatott teljes mértékben kertvárosiassá a hetési lakóudvar és a hetési ház, karakterében sokat megőrzött a paraszti lakóházra és lakóudvarra jellemzőkből. A másik fontos tényező viszont épp a polgárosodással, majd városiasodással együtt járó folyamat, mely mind a lakóházat, mind pedig a lakóudvart részben kivonja a hagyományos gazdálkodáshoz kapcsolódó funkciók alól, és azt a presztízsvetélkedés keretében az esztétikai funkciók alá, egyfajta új, szabadidős életstílushoz rendeli. Minden további megállapítás csak e két tényező együttes figyelembe vételével értelmezhető: A részben fölülről szervezett mozgalmak és életmódminták („Tiszta udvar, rendes ház”, kockaház, virágos élőkért) jól illeszkedtek az életmódot váltó, az új „divat” és a presztízsfogyasztás e formái iránt nyitott falusi társadalomba. Az 1970-80-as években a háztáji sikeréből adódó bevétel-növekedés, a kedvező OTP hitelezési feltételek, továbbá a kölcsönösségen alapuló kaláka fennmaradása finanszírozhatóvá tették az építkezéseket, átalakításokat. Az új divat mindazonáltal csupán Janus-arcúvá változtatta a lakóépületeket és lakóudvarokat. Az utcafronttól távolabb eső rész megőrizte a hagyományos paraszti udvar- és lakóházhasználatra jellemző építményeket, karaktert. Ez az oka a lakóudvar részekre tagolódásának éppúgy, mint a Kentaur-ház térhódításának. Épp ezért, a kockaház, e kertvárosi életmódhoz szabott típusház elterjedése mintegy fél évszázaddal megelőzte azt az időpontot, amikor funkcionálisan is indokolható lett volna az elterjedése. A vezetékes víz az 1970-es évek első felében, majd vezetékes gáz 2000-es években történő bevezetése, akárcsak a teljes proletarizáció, a készletező gazdálkodás teljes felszámolódása, mind a szükséges előfeltételekhez sorolható. A helyzet paradoxona, hogy épp 2010 körül lépett a falusi életmódváltozás abba a szakaszába, amikor minden szempontból indokolt lenne a kockaház elterjesztése, ugyanakkor az újabb divatok már meghaladottá tették a kockaház formáját. Részben az előzőekből következik, hogy a lakóházon belül is kialakul egy sajátos kettősség: a belső terek, helyiségek funkció szerinti megosztása, egyrészt egy használati térre, másrészt egy reprezentatív térre. Utóbbi gyakran több mint egyetlen szoba tisztaszoba, egyenesen tisztaház, mely a Kentaur-ház P-betűjének fejét jelenti, a család pedig a betű szárát kiadó szoba-konyhában él. E folyamat legkarakteresebb példáját Reszneken, a Petőfi u. 20. sz. háznál dokumentáltuk. A falusi köznépi építkezés jelenkori (2010-es) állapota valójában egymásra rétegződött kőzetek mintájaként árulkodik nem csupán a jelen, de korábbi korszakok életmódmintáinak, lakáshasználati módjainak változásairól. Nem véletlen, hogy a hetési lakóház a hagyományos és a modern egyfajta sajátos ötvözeteként jellemezhető. 200
